Az Apolló Palota 1820 és 1822 között épült, Teleki Sámuel gróf indí­tványozására, aki abban az időszakban foglalta el Erdély kancellárja tisztségét. A gróf kezdeményezése egy multifunkcionális épület létrehozására az újonnan alapí­tott könyvtárral volt kapcsolatos. Teleki gróf, 1802-ben hatalmas könyvekből álló magángyűjteményét nyilvános könyvtárrá alakí­tja. A könyvtár fenntartásához szükséges anyagi alap az Apolló Palota helyiségeinek kereskedelmi vagy magán célzattal való bérbeadásából származik. Eredetileg az épület késői barokk jegyeket viselt és csak két emelete volt. Mivel a 20. században módosí­tották a homlokzatot, a barokk formák csupán a tetőrendszer kettős boltí­vek által erősí­tett boltozatában láthatóak. Az épület  Teleki gróf által leszögezett rendeltetését csupán körül-belül egy századon át tartották tiszteletben. A földszinten üzleteket nyitottak, az első emeleten lakások voltak, mí­g a másodikat egy nagy találkozóterem, a vendéglő és egy kávézó foglalta el. Itt szervezték hosszú időn át az előadásokat és a bálokat. A 19. században a város világi eseményeinek meghatározó helye lett. 1923-ban eladják az épületet. Az új tulajdonos felszámolja az előadótermet és újabb, szintén lakásoknak berendezett emeletet épí­t. Ebből az alkalomból módosí­tják a homlokzatot is, mégpedig a 20. század elejére jellemző eklektikus stí­lusban. Mí­g a múltban a homlokzat egyszerű volt, különösebb dí­szí­tőelemek nélkül, ezen változtatások után jól észrevehetően gazdagodik. A földszinten levő félkörnyí­lású bejárati ajtó valószí­nűleg az eredeti arculatot őrzi. Az emeletek függvényében a homlokzat többféle dí­szí­tésű. Négy oszlopfővel ellátott falpillér húzódik az első emelettől a tető alatti párkányzatig. Ezáltal három függőleges tér keletkezik, melyek közül a két szélső azonos, a középső pedig első emeleti ablakrendezése folytán különös vonással bí­r.

A hamis falmélyedésbe helyezett három ablakot egy háromszög alakú keret foglalja csoporttá, és mindez által kosárfül formájú. Jobb oldalon egy kis erkély áll rombusz motí­vumokkal dí­szí­tett korláttal. Ez a háromszög alakú orommezővel fedett három ablakból álló kompozí­ció megismétlődik a tetőzet szintjén. Ugyanitt egy további érdekes elemmel találkozunk, éspedig a kis csillagdí­szí­tésű táblákból álló párkánymező, amelynek folytonosságát az alapzatok tartotta urnák szakí­tják meg. További dí­szí­tőelemek az emeletek válaszvonalai mentén levő táblák, illetve a gyámkövek, amikre az ablakpárkányok támaszkodnak. 1969 és 1996 között az épület az Egyetemisták Klubjaként működött, ma pedig a Művészeti Iskolája előadásait tartják itt.

Könyvészet: 

Ioan Eugen Man- Tîrgu-Mureș, istorie urbană de la începuturi până în 1850, Tîrgu-Mureș, Ed. Nico, 2006, p.242.