Gheorghe șincai a școala Ardeleană (Erdélyi Iskola) egyik  legszámottevőbb tagjai közül való, műveltsége és a lakosság nagy tömegei műveléséért folytatott tevékenysége révén a román kultúra kiemelkedő alakja. A marosszéki Mezőrücsön (Râciu de Câmpie) született. A marosvásárhelyi Református Kollégiumban kezdte tanulmányait Kovásznai Tóth professzorral együtt, akinek emlékét egész életében őrzi. 1768 és 1772 között a kolozsvári Jezsuita Szemináriumba jár. Skolasztikus képzésében a besztercei Piarista Gimnáziumban töltött egy év következik. Doktori tanulmányaira a római De Propaganda Fide kollégiumban kerül sor, ahová Petru Maiorral együtt mennek. 1779-ig marad itt. A kollégium könyvtárosaként dolgozik, í­gy hozzáférése van rengeteg dokumentumhoz, amelyek alapján széleskörű kutatásokat folytat a román nép származására és múltjára vonatkozóan, és megalapozza a latinitás-elméletet. Rómában szerzi meg a doktori cí­met filozófia és teológia területén. 1779-1780 között Bécsben tanul egyházi- és közjogot. Visszatér az országba, ahola  Balázsfalvi Gimnáziumban tanári állást tölt be, majd 1884-től az erdélyi görög-katolikus oktatás vezetője, s ekként számos vidéki felekezeti iskola létrejöttéhez járul hozzá, miközben alap didaktikai anyagokat fordí­t.    1794-ben karrierje félbeszakad, mivel a nagyenyedi fegyházban tölt egyévi börtönbüntetést különböző áskálódások miatt. Az áldatlan események sora a mezőrücsi birtokkal – családi örökség – kapcsolatos perek elveszí­tésével folytatódik, amely maga után vonja az anyagi biztonság elveszí­tését is. 1897-1803 között șincai Vass Dániel cegei (Å¢aga) (Kolozs megye) gróf gyermekeinek magántanára, majd a budai Kovachich Márton György Diplomáciai, Történelmi és Jogi Múzeumában román nyelvű kiadványokat korrektúráz. Élete vége fele visszavonul Sinea településre, amely a mai Szlovénia területén található, itt Vass gróf gyermekeinek (volt taní­tványainak) vendége, itt is marad haláláig 1816. november 2-ig. Marosvásárhelyhez elég kevés kapcsolat fűzi, itt töltött gyermekkora után. 1895-ben a nyagyenyedi börtönből való szabadulása után șincai rövid ideig Mezőrücsön tartózkodik nővéreinél/húgainál, ahonnan bejár Marosvásárhelyre. A kor dokumentumai rögzí­tenek egy pert, amelyet lopás miatt indí­t  –  1795. december 2-án éjjel szállásadó gazdáját éri a balszerencse. Két évnyi bí­rálati idő után pert vesztvén, nem tér vissza többé a városba. Intellektuális tevékenysége és élete során folytatott tanulmányai Gheorghe șincait többértékű művelt személlyé teszik a felvilágosodás szellemének megfelelően, amely uralja a kort, amelyben élt. Történész, pedagógus, teológus és nyelvész volt. Legjelentősebb munkái közé tartoznak:  „Hronica românilor și a mai multor neamuri în cât au fost ele amestecate cu românii, cât lucrurile, întâmplările și faptele unora față de altora nu se pot scrie pre înțeles, din mai multe mii de autori, în cursul a treizeci și patru de ani culese” (A románok és más népek krónikája ….),  Elementa linguae daco romanae sive valahice, amelyet Samuil Micuval együttműködésben í­rt, Catehismul cel mare cu întrebări și răspunsuri alcătuit și întocmit pentru folosul și procopseala tuturor școalelor normalicești a neamului românesc” (Kérdések és válaszok nagy katekizmusa…) vagy Învățătură firească spre surparea superstiției norodului (Természetes taní­tás a nép hiedelmeinek eloszlatására)  Bibliográfia: Traian Popa, Monografia orașului Tîrgu-Mureș, Fundația Culturală "Vasile Netea", 2005 (prima ediție 1932), pp. 272-277. Melinte șerban, Cultura mureșeană în memoria cărților, Ed. Ardealul, Tîrgu-Mureș, 2006, pp. 9-25.