A Református Kistemplom
A Ștefan cel Mare utca 22 szám alatt áll a város egyik református temploma, amelyet 1815 és 1830 között építettek. A vártemplomhoz hasonlítva, mérete miatt Református Kistemplom néven vált ismertté. 1815 előtt, már a 16. századtól, a „Szentlélek” szegényeinek menedékhelye állt itt, majd 1722-ben egy kis fatemplomot állítottak mellé. Az intézmény működési szabályai nagyon szigorúak voltak. Menedéket és élelmet biztosítottak a szegényeknek a közösség javára végzett munka ellenében. Nem volt szabad botrányt keltsenek, különben elbocsátották, illetve kötelező volt naponta részt venni a szentmiséken. Viszont napközben kiengedték koldulni. A 18. század végén anyagi okokból kifolyólag megszűnik az intézmény. Az idő okozta károsodások miatt a régi épületet le is bontják. Azon a helyen, ahol a régi fatemplom állt, 1815-től a reformátusok új templomot építenek. Az anyagi alap elsősorban adományokból származik. Az első szakaszban jól haladnak a munkálatokkal, így 1817-ben már állnak a templom falai. Az építést ebben az időszakban irányító mesterek Csizmadia Mégyesfalvi László, majd Szöcs Nánasi György. 1817 után egyre lassabban folyik az építkezés. Tíz évvel a munkálatok indítása után, már csak az utolsó csiszolások hiányoznak. Ezeket Winkler György marosvásárhelyi építészmester végzi. A tornyot Lantos András emeli 1828 és 1829 között. 1830 szeptember 12.-én, a harang elhelyezése után, felszentelik és használatra bocsátják a templomot. A tervrajz és a külső homlokzat egyaránt egyszerű. A tervrajz egy torony, egy tömör hajó illetve egy félkör alakú oltárból áll. A bejáratnál vannak a tribünök, amelyekhez szintén a tornyon keresztül lehet eljutni, és amelyeket két masszív oszlop tart. A templomhajó falait minden oldalon egy-egy masszív falpillér tartja. A mennyezetet stukatúr díszítőelemek vonják be. Ami a külsejét illeti, a legfeltünőbb eleme a főhomlokzat kapuja, faragott kőből álló díszkerettel, mely felett egy ablak áll. A tornyot egyszerű oszlopfőjű pillér hangsúlyozza, míg a felső részen minden oldalon félkörnyílású ablakok vannak. Ezek felett helyezkednek el a kerek számlapú toronyórák, amelyek formája részben a tető párkányzatához alkalmazkodnak. A Református Kistemplom esetén már nem a gumós, barokk stílusú toronytetőről beszélünk, ahogy azt a18. század végén és 19. század elején épült templomoknál láthatjuk, formája harangra emlékeztet. Könyvészet : Ioan Eugen Man - Tîrgu-Mureș, istorie urbană de la începuturi până în 1850, Tîrgu-Mureș, Ed. Nico, 2006, pp. 206-208.