
Bolyai János
Bolyai János világhírű tudós, akinek jól meghatározott helye van a matematika történetében a nem-euklidészi geometriát megalapozó elméletei nyomán. Sorsa szorosan kötődik apjáéhoz és tanáráéhoz, Bolyai Farkaséhoz, aki bevezette a matematikába. János Kolozsváron született 1802. december 15-én. Gyermekkora és tanulmányai Marosvásárhelyhez kötődnek, ahol apja tanári állást kapott a matematika, fizika és vegytan tanszékeken. 9 évesen együtt tanulmányozzák a matematikát, de különleges érdeklődést mutat a hegedű iránt is. 1818 őszén, csupán 16 évesen a bécsi Katonai Akadémiára íratják be. Tanulmányai befejezését követően, 1822. szeptember 6-án a Mérnöki testület alezredesének nevezik ki, és elhelyezik a temesvári Erődítmény Igazgatósághoz. A katonamérnöki munka nem elégíti ki tökéletesen, így figyelme és energiája teljes mértékben a párhuzamosok elmélete fele fordul, amelyről egy munkát törekszik megjelentetni. 6 év távollét után rövid látogatásra érkezik Marosvásárhelyre. Ekkor mutatja be apjának kéziratát. Farkas próbálja lebeszélni a párhuzamosok elméletéhez kapcsolódó rögeszméiről, amelynek bizonyításáról vallja, hogy kudarcra ítélt. Ez vezet a két Bolyai közötti első konfliktusokhoz. Apja tanácsait nem követi, és ez rányomja bélyegét mindinkább elhanyagolt szakmai tevékenységére. Munkáját Marosvásárhelyen adják ki 1831-ben, majd 1832-ben Appendix című mellékletként csatolják apja Tentamen című kötetéhez. óriási tudományos értéke abban rejlik, hogy ezáltal alapozta meg Bolyai János a nem-euklidészi geometriát. A munkát a híres matematikusnak, Gaussnak, apja ifjúkori barátjának is elküldik. Annak ellenére, hogy a munkában felvetetteket értékeli Gauss, a tőle érkező válasz visszafogottnak és csüggesztőnek tűnik János számára. 1833-ban, 31 évesen János nyugdíjba vonul egészségi állapota miatt. íllandó nevrózisa és hipochondriája alkalmatlanná teszik a katonai szolgálatra. Visszatér Marosvásárhelyre nem kifejezetten jó lelkiállapotban. Találkozik Orbán Rozáliával, akibe azonnal szerelmes lesz, ennek nyomán lelkiállapota is javul. Szeretne házasságot kötni a hölggyel, de anyagi helyzete nem teszi lehetővé egy család eltartását. Apja visszautasítja öröksége egy részének kiadását e célból, amely miatt újabb vita tör ki közöttük. 1834-ben visszavonul Rozáliával a domáldi Bolyai-birtokra, ahol nyugalmas időszak következik. A tér tudományának szerkesztésébe kezd, e munkában a geometria alapjait kívánja letenni. Elhatározza, hogy részt vesz a lipcsei Tudományos Társaság versenyén, az imaginárius méretek geometriai elméletének tökéletesítése problematikájával. A munkát nem fogadják el, ami újabb csalódást jelent Jánosnak. A balszerencse úgy hozza, hogy az ebbe foglalt kvaterniók 17 év elteltével egy ír matematikus közli, William Rowan Hamilton aki ennek révén válik ismertté. Élete vége fele a számos sikertelenség és csalódás miatt az emberi boldogság utópikus elméleteinek rendszerezése fele fordítja figyelmét: Üdvtan. 1860. január 27-ben hunyt el egyedül és elhagyatva, anélkül, hogy tudományos felfedezéseiért része lett volna az őt megillető elismerésben. A jegyzeteit tartalmazó többezer oldalt a marosvásárhelyi Református Kollégium kapja meg. 7 évvel halála után az Appendixet franciára majd olaszra fordítják. Értéke ma már vitathatatlan, és az egyetemes tudomány klasszikusának tartják. Bibliográfia: L. Kocziány- Cei doi Bolyai în vol. "Profiluri mureșene", vol. I, Tîrgu-Mureș, 1971.