
Avram Iancu
Az erdélyi 1848-as forradalom figyelem reméltó alakja a Nyugati Szigethegységben, Felsővidra helységben született jobbágy családban. Helyi bírói funkciója révén apja meghaladja e státusát, és ilymódon ígéretes jövőt kínálhat fiának. Avram Iancunak tehát lehetősége nyílik a feketevölgyi (Poiana Vadului) és abrudbányai (Abrud) elemi iskolákban-, majd a zalatnai (Zlatna) középiskolában tanulni. 1841-1843 között Kolozsváron tartózkodik, itt folytat humán és filozófiai tanulmányokat a Piarista Líceumban. Abban az időben gyakori volt, hogy a tehetősebb román családok fiataljai magyar katolikus líceumba járjanak. Ugyanazon kolozsvári lyceum katolikus szerzeteseinek irányításával tanultak a román kultúra más kiemelkedő képviselői is, mint: Gheorghe șincai, Petru Maior vagy Alexandru Papiu-Ilarian, akik érett korba kerülvén jelentős mértékben harcoltak az erdélyi románok nemzeti jogaiért. Ugyancsak Kolozsváron szerez Avram Iancu jogi oklevelet is 1847-ben. Tanulmányai begfejezése után ügyvédi karrierre áhítozván Marosvásárhelyre jön gyakornokként a Királyi Táblához. Az intézmény számos román fiatalt vonzott, akiknek céljuk volt jogi vagy jogászi karriert építeni. A Királyi Táblát Medgyesről költöztették Marosvásárhelyre 1754-ben Mária Terézia indítványára. Alexandru Papiu-Ilariannal együtt, aki ugyancsak írnok a Királyi Táblánál, Avram Iancu a mély nemzeti érzelmű marosvásárhelyi fiatal román értelmiségiek vezetője lesz, akik szívesen próbálnak megoldást keresni az erdélyi románság politikai és társadalmi problémáira. A Marosvásárhelyen töltött évek alatt egy, ma a nevét viselő utcában lakott, a 23. szám alatt. A ház homlokzatán elhelyezett emlékplakett szól e tényről: „1847-1848 között e házban lakott Avram Iancu, a román nép társadalmi és nemzeti jogainak elszánt és rettenthetetlen harcosa” Az 1848-as események kitörésében Avram Iancu szervezőként vállalt részt. A második balázsfalvi Nemzetgyűlésre mintegy 10.000 mócot gyűjt össze szülőhelyéről, élükön lesz jelen a balázsfalvi Szabadság Mezején.Az 1848-as ”™49- es évek során a Nyugati Szigethegység parasztcsapatainak vezetője, itt a román ellenállás osztrák ellenforradalmi haderővel szemben tanúsított igazi magját hozza létre. 1849. folyamán Nicolae Bălcescu kemény közvetítő munkát folytat a magyar népi forradalom vezetője, Kossuth Lajos és Avram Iancu között annak érdekében, hogy a két hadsereg együtt harcoljon a közös ellenség ellen. Ennek következtében Kossuth és Bălcescu a „béketervezetet” hozzák tető alá 1949 júliusában. Nem sikerül viszont egyezségre jutni a román és magyar forradalmároknak, így az osztrák csapatok az orosz cár segítségével véglegesen vérbe fojtják a forradalmat 1849 augusztusában. Avram Iancu harca az erdélyi románok jogaiért 1849. után is folytatódik más eszközök révén. 1851-ben tagja a Bécsbe induló erdélyi követségnek, amely a románok követeléseinek az uralkodó előtti feltárását tűzte ki célul. 1852-ben Ferenc József császár erdélyi látogatásakor igencsak sértve érzi magát amiért a császár nem fogadja meghallgatásra, s ez vezet ahhoz, hogy utólag visszautasítja a kitüntetést, amit az 1848-as magyar forradalomhoz való csatlakozás megtagadása nyomán kapott volna. 1852-ben dicstelen időszak következik Avram Iancu életében, betegeskedik, és mélyen csalódott amiért nagyarányú terveit füstbe menni látja. 1872. szeptember 10-én távozik az élők közül Baia de Criș helységben, és Cebe (Å¢ebea) (Hunyad megye) településen temetik Horea tölgyfája mellett. Bibliográfia: Silviu Dragomir- Avram Iancu