A közép- és premodern korban a céhek nagyon fontos szerepet töltöttek be a város fejlődésében. Ezek a mesterek nagyon világosan körvonalazott státussal bí­ró, a királyság által elismert szervezetei voltak, ugyanakkor a város védelmében is jelentős szerepet játszottak. A csizmadiák és tí­márok céhei voltak a legfontosabbak és legelterjedtebbek. 1620-ban ezen céhek tagjai járultak hozzá a dél-nyugati sokszögű bástyák épí­téséhez. 1800-ban a csizmadiák céhe, a legnagyobb lévén, 254 tagot számlált. A céhrendszert 1872-ben számolják fel, amikor a mesterek egyesületekbe tömörülnek. A rendszer újjászervezése által, a 19. század végén szükségessé vált egy székhely épí­tése, hogy a Csizmadia Ipartársulat optimális körülmények között működhessen. Nagy Győző épí­tész tervezte és Soós Pál épí­tészmérnök vezette a munkálatokat. A Rózsák tere 49. szám alatt található épület földszintből és egy emeletből áll. Úgy tűnik, kezdetben két oldalszárnnyal is rendelkezett. A főhomlokzat tetőszerkezete alatt álló felirat értelmében az épí­tkezést 1890-ben fejezték be. Az emeleten voltak az egyesület irodái, mí­g a földszint étteremként működött. 1937 és 1938 között felújí­tották a homlokzatot, a belső teret pedig pálmákat és pávákat ábrázoló festményekkel dí­szí­tették.  1949-ben az éttermet mozivá alakí­tották, a homlokzat egy részét pedig felújí­tották. Az 1982-es restaurálások során a homlokzat visszanyerte eredeti arculatát: a 19. századra jellemző eklektikus stí­lus jegyei valamint neoklasszikus vonásai figyelhetőek meg. A homlokzat legfontosabb eleme a földszint központi tengelyében álló félkörnyí­lású bejárat. Ez utóbbi gazdagon dí­szí­tett: ión oszlopfő alakú gyámköveire két férfialak támaszkodik. Ezek szerepe a fejük fölött összezárt karjaikkal az emeleti erkélyt tartani. A szobrok szépen formázott izomzata azt a benyomást kelti, hogy valódi erőfeszí­tésbe kerül a súly emelése. A két emelet közötti teret egy mellvédoszlopokból álló frí­z tölti ki.

A félkörnyí­lású nagy emeleti ablakokat pontosan kidolgozott, dí­szí­tett domborművvel ellátott dí­szkeret szegélyezi. Az ablakok mindkét oldalán egy-egy karcsú oszlop áll, dombormű talapzattal valamint ión vonású oszlopfővel. Az í­v kulcspontjában medveköröm-levélre emlékeztető dí­szí­tőelem van. Az oszlopok és ablaknyí­lás közti sarokban háromszög alakú, növényi motí­vumokkal ellátott táblák helyezkednek. Az oldalsó ablakok kettesével csoportosulnak, tetejük további dí­sszel lévén összekötve. Ezek felett í­velt, masszí­v, csigalakú stukatúrából készült orommező húzódik. Közvetlenül a tetőszerkezet alatt egy virágfüzérből alkotott szegélyléc vonul végig. A főtengelyt a tető szintjén egy az épí­tkezési munkálatok befejeztét jelző, évszámmal ellátott pajzs egészí­ti ki. A pajzs két oldalán egy korabeli viseletben, ülőhelyzetben ábrázolt női és férfi szobor van. A tető szintjén alacsony, az erkélyével azonos mellvéd vonul végig.

Könyvészet:

Ioan Eugen Man, Considerații privind evoluția urbană în perioada de trecere spre orașul modern, în  vol. „Tîrgu-Mureș, oraș al artelor”, volum editat de Primăria municipiului Tîrgu-Mureș în colaborare cu revista "Vatra", p. 59.