
Mihai Viteazul
Munténia uralkodójának, a román területek első egyesítőjének kapcsolatai Marosvásárhellyel számottevőek, bár tulajdonképpeni jelenlétét a városban legenda lengi körül. 1595-ben Mihai Viteazul két nagy győzelmet arat a Török Birodalom felett, egyiket Călugăreni-ben, másikat Görgényben. Ezek Havasalföld számára kedvező békekötést jelentenek, és valamelyes stabilitást biztosítanak a térségben, és ez lehetővé teszi a vajda azon nagyarányú tervének gyakorlatba ültetését, hogy meghódítsa Erdélyt és Moldvát, és megvalósítsa a román származású lakosság lakta területek egyesítését. 1599-ben Mihai Viteazul háborút indít Báthory András erdélyi fejedelem ellen a Sellenberki (șelimbăr) csata révén. E csatában támogatásra lel a marosi térség székely jobbágyainak részéről. Ezek az emberek több éven át viseltek el kegyetlen megtorlást, amiért követelték a fejedelem által ígért felszabadítás jogát. E jogok és kiváltságok megtagadása társadalmi megmozdulásokhoz vezet az elnyomó helyi nemesség ellen, amely a központi hatalom támogatását élvezi. A felkelőket és vezetőiket kivégzik a város főterén. Ezen események alapján Havasalföld uralkodója, akinek határozott szándéka meghódítani Erdélyt, jónak látja a fejedelem ellen fellázadt Marosvásárhely környéki lakosságnak segítséget nyújtani annak érdekében, hogy támogassák a háborúban. A fejedelem bizalmi emberei közé tartozik Kornis Gáspár és Székely Mózes, akiknek Marosvásárhelyre menekült családjait a fejedelem közvetlen rendelete révén őrzik. A sellenberki győzelem, és a Gyulafehérvárra való dicső bevonulás (1599. november 1-én) után Marosvásárhely az elsők között ismeri el Mihai Viteazul uralmát. Ennek következményeként pártfogásába veszi a várost és felszabadítja a székely jobbágyokat. A XIX. század elején felmerül a helyi történetírásban azon információ, miszerint Mihai Viteazul emeltetett egy ortodox kápolnát a marosvásárhelyi vár volt ferences kolostorának területén. 1809-ben Nemes Gábor református lelkész tesz említést e kis bizánci stílusban festett kápolnáról, aki feltételezte, hogy a munténiai uralkodó alapította, hogy hálaadásra alkalmas helyként szolgáljon számára, amikor a városban tartozkodik. Annak ellenére, hogy e tényt egyéb hitelesebb történetírási források nem erősítik meg, élénken él a helyi köztudatban. Azzal a hírnévvel magyarázható, amelynek a munténiai uralkodó örvendett a marosvásárhelyi lakosság körében. Bibliográfia: Ioan Eugen Man, Tîrgu-Mureș, istorie urbană de la începuturi până în 1850, Tîrgu-Mureș, Ed. Nico, 2006, pp. 106-107.