Marosvásárhely egyik legszebb neoklasszikus épületét 1890 és 1893 között épí­tették, azzal a céllal, hogy a Székely Mesterségek Múzeumának adjon otthont. A terveket a budapesti Kiss István épí­tészmérnök készí­tette, mí­g a munkálatokat a marosvásárhelyi Sófalvi József és Soós Pál vezette. A fő homlokzatot a mértéktartás és a neoklasszicista épí­tészetre jellemző szimmetria fémjelzi. A központi kétemeletes épülettestet oldalról két egyszintes test zárja közre. A két oldalszárnyon háromszög alakú orommezős bemélyedés van, két allegorikus szoborral: az ipar és a mezőgazdaság szimbólumai. A központi épülettest alsó része a három félkörnyí­lás révén – a központi ajtó és a két nagy ablak - a reneszánsz palotákra emlékeztet.  A felső rész dí­szí­tésben gazdagabb és harmonikusan ötvözi a klasszikus eredetű épí­tészeti elemeket. A három félkörnyí­lású nagy ablak alatt alacsony mellvéd helyezkedik. Az ablakokat oszlopfős falpillér szegélyezi, akár a homlokzatot is, amin egy növényfűzért ábrázoló párkánymező húzódik. A főépület homlokzatát egy háromszögű orommező koronázza, amit Róna József által készí­tett bronz faragványok dí­szí­tenek, az állam ipari fejlődést ösztönző magatartását szimbolizálva. Kezdetben az épület az Ipari és Mesterségek Székely Múzeumát szállásolta el, amit 1893-ban alapí­tottak, röviddel az épí­tkezések befejezése után. Az épület egy ideig bentlakásként is működőtt. 1957 után újra múzeumként funkcionált, mégpedig a Marosvásárhely Megyei Múzeumaként. A nagyközönséget amalgám, ipari művészeti, történelmi, mesterségek és népművészeti kiállí­tással, majd 1968-tól kizárólag történelmi (beleértve a neolitikumtól a feudális rendszerig tartó időszakot) kiállí­tással várta. 1988-tól napjainkig az épület a Természettudományi Múzeum székhelye.

Könyvészet:

Ioan Eugen Man, Considerații privind evoluția urbană în perioada de trecere spre orașul modern, în  vol. „Tîrgu-Mureș, oraș al artelor”, volum editat de Primăria municipiului Tîrgu-Mureș în colaborare cu revista "Vatra", pp. 56-58.