A marosvásárhelyi közönség ismerkedése a szí­nházi bemutatókkal a XIX. század közepére tehető. Az Apollo Palota – amelyet Teleki gróf épí­ttetett 1822-ben – egyik termében időnként más helységekből meghí­vott előadásokat tartottak amatőr vagy hivatásos társulatok. A XIX. század végén a XX. század elején erősödik meg a gondolat, hogy állandó szí­nház létesüljön.

E tervek csak 1946-ban teljesülnek, s ilymódon kiegészül a város kulturális-művészeti tevékenységeinek palettája. A szí­nházi gyakorlat marosvásárhelyi intézményesülésének első kí­sérletére 1934-ben került sor, amikor a Városi Konzervatórium keretében beindul a szí­ni és szavaló osztály. Az alapí­tó tanár Gheorghe Chirvăsuță volt, a Iași-i Konzervatórium végzettje, akit szí­nészi és pedagógiai hozzáértése révén ismertek el. 1934-1940 között a végzős generációk gazdag repertoárral  – szí­ndarabok és zenés-táncos előadások – kerülnek közönség elé. 1946-ban jön létre a Nemzeti Szí­nház. Az első években az intézményben csak a magyar tagozat működik Tompa Miklós vezetésével. Az előadásokra a Kultúrpalota nagyszí­npadán került sor, a Filharmónia zenekarának koncertjeivel felváltva. A komplex repertoár, a befutott szí­nészekből és rendezőkből álló társulat révén a marosvásárhelyi szí­nház presztí­zse meglehetősen gyorsan növekszik. Számos dí­jat szerez mind előadás, mind rendezés terén. Kovács György szí­nészt többször kitüntetik az ”™50-es évek során.

1962-ben a Marosvásárhelyi íllami Szí­nház kiteljesedik a román tagozat megalapí­tása révén; a román társulat produkciói sikerrel állnak a román ajkú közönség igényeinek  elébe. Kezdetben a társulat a bukaresti Szí­nház- és Filmművészeti Intézet fiatal végzettjeiből áll. Az előadások számának növekedése miatt szükség lesz megfelelő helyszí­nre. így tehát 1973-ban a marosvásárhelyi szí­nház szí­nészei új épületbe költöznek, amelynek épí­tését bukaresti épí­tészcsoport – Constantin Săvescu, Vladimir Slavu, Mihaela Savu és Aurel Sârbu – hangolja össze. A kiterjedt tevékenység, a dí­jak, és a közönségsiker nyomán a Marosvásárhelyi Szí­nház tekintélyre tesz szert, amelynek következtében 1978-ban a Nemzeti Szí­nház nevet í­télik oda számára. Jelenleg az ország egyetlen nemzeti szí­nháza, ahol román és magyar tagozat is működik (Liviu Rebreanu Társulat és Tompa Miklós Társulat).

Bibliográfia:

Traina Dușa, Pagini de istorie,artă și cultură, Vol II, Editura Ansid, Tîrgu-Mureș, 2002, pp. 224-234.