
Az órás-Torony
A Segesvári Vár órás-Tornya, a város igazi szimbóluma, a XIV. században épült, de nagyon sok változtatást elszenvedett az évek során, a legszembetűnőbbek ezek közül az 1677-es munkálatok, amikor az épületet barokk stílusjegyekkel is ellátják. Alatta található az az út, amely biztosítja az fő összeköttetést a Felsővárossal. Az idők során itt székeltek a legfontosabb közigazgatási intézmények, az igazságszolgáltatási hatóságok, a testőrség, a börtön avagy kínzókamra, valamint a fegyvertár. Ellenben a többi toronnyal, ez a torony nem tartozott semmilyen céh tulajdonába, hanem köztulajdon volt. A torony leghíresebb látványossága a különböző figurákkal díszített óra. Körülbelül 64 méter magas, öt emelete van és a legfelső emeleten található egy nyitott terasz. Ezt masszív tartópillérek tartják, amelyek még jobban kihangsúlyozzák a vár középkori jellegét. A tetőzet struktúrája, amely egy barok stílusú toronyból és a körülötte levő négy kis torony áll, az előbbiek a város őnállóságának jelképei. A torony hadi szerepét bizonyítják a lőrések, amelyek a torony falain találhatóak, körülbelül 2,35 méter vastagságúak a földszinten, valamint 1,30 méter az emeleten. Belül az emeleteket fából készült dúcok választják el, ezeket pedig buckák támasztják alá. A híres óra a negyedik emeleten található és két körülbelül két méter átmérőjű mutatólapja van: egy a Vár és egy az Alsóváros felől. 1648-ban, Johann Kirchel órásmester készíti el az óra tizenöt fából faragott és festett figuráját és azoknak mechanikai részét. Az Alsóváros felőli részen levő figurák a hét napjainak képviselői antik istennőkként ábrázolva: hétfő – Diána, kedd – Mars, szerda – Merkúr, csütörtök – Jupiter, péntek – Vénusz, szombat – Szaturnusz, vasárnap – Nap. Ezek minden 24 órában váltakoznak. A Vár felőli oldalon a béke, igazság és igazságszolgáltatás szimbólumai láthatóak. Az egykori figurákat tönkretette az 1676-os tűzeset, így aztán újabbak készültek. A XX. század elején a tornyot múzeummá alakították, a város történelmét a kőkorszaktól a XVII. századig ábrázoló kiállítási tárgyak tekinthetőek meg.
Könyvészet:
Erich Dubowy, Sighișoara un oraș medieval, București, Ed. Tehnică, 1957, pp. 64-70
Vasile Drăguț, Cetatea Sighișoarei,București, Ed. Meridiane, 1968.