A Segesvári Vár órás-Tornya, a város igazi szimbóluma, a XIV. században épült, de nagyon sok változtatást elszenvedett az évek során, a legszembetűnőbbek ezek közül az 1677-es munkálatok, amikor az épületet barokk stí­lusjegyekkel is ellátják. Alatta található az az út, amely biztosí­tja az fő összeköttetést a Felsővárossal. Az idők során itt székeltek a legfontosabb közigazgatási intézmények, az igazságszolgáltatási hatóságok, a testőrség, a börtön avagy kí­nzókamra, valamint a fegyvertár. Ellenben a többi toronnyal, ez a torony nem tartozott semmilyen céh tulajdonába, hanem köztulajdon volt. A torony leghí­resebb látványossága a különböző figurákkal dí­szí­tett óra. Körülbelül 64 méter magas, öt emelete van és a legfelső emeleten található egy nyitott terasz. Ezt masszí­v tartópillérek tartják, amelyek még jobban kihangsúlyozzák a vár középkori jellegét. A tetőzet struktúrája, amely egy barok stí­lusú toronyból és a körülötte levő négy kis torony áll, az előbbiek a város őnállóságának jelképei. A torony hadi szerepét bizonyí­tják a lőrések, amelyek a torony falain találhatóak, körülbelül 2,35 méter vastagságúak a földszinten, valamint 1,30 méter az emeleten. Belül az emeleteket fából készült dúcok választják el, ezeket pedig buckák támasztják alá. A hí­res óra a negyedik emeleten található és két körülbelül két méter átmérőjű mutatólapja van: egy a Vár és egy az Alsóváros felől. 1648-ban, Johann Kirchel órásmester készí­ti el az óra tizenöt fából faragott és festett figuráját és azoknak mechanikai részét. Az Alsóváros felőli részen levő figurák a hét napjainak képviselői antik istennőkként ábrázolva: hétfő – Diána, kedd – Mars, szerda – Merkúr, csütörtök – Jupiter, péntek – Vénusz, szombat – Szaturnusz, vasárnap – Nap. Ezek minden 24 órában váltakoznak. A Vár felőli oldalon a béke, igazság és igazságszolgáltatás szimbólumai láthatóak. Az egykori figurákat tönkretette az 1676-os tűzeset, í­gy aztán újabbak készültek. A XX. század elején a tornyot múzeummá alakí­tották, a város történelmét a kőkorszaktól a XVII. századig ábrázoló kiállí­tási tárgyak tekinthetőek meg.

Könyvészet:

Erich Dubowy, Sighișoara un oraș medieval, București, Ed. Tehnică, 1957, pp. 64-70

Vasile Drăguț, Cetatea Sighișoarei,București, Ed. Meridiane, 1968.