
A radnóti kastély
A Kornis-Rákoczi-Bethlen Radnóton épült épült 1545-ben Bogáti Gáspár által, ma az egyike Erdély jelenlegi reneszánsz stílusú kastélyainak.
Radnótot először 1257-ben említették dokumentumokban Ranoltu néven. Eleinte egyszerű feudális birtok volt és csak később nyerte el a várossá nevezést. A helyen, ahol ma a Radnóti kastély áll jelenlegi formájában az 1545 előtti években egy másik nemesi székhely volt található. Egykori arculata ismeretlen maradt, mert ezután kerül Bogáti Gáspár birtokába, aki földtől átépítteti az épületet.
1583 és 1585 között a vár a tulajdonosa a Kendy Francisc lesz. Ebben az időszakban a házigazda nyolc hónapon keresztül a genovai Franco Sivori volt, aki szolgál Havasalföld urát, Petru Cercelt szolgálta.
1608-ban a Báthory Gábor Kornis Boldizsárnak ajándékozza, köszönetképpen a hatálybalépéskor mutatott támogatásért.
1649-ben Kornis Ferenc lemond a kastélyról II. Rákóczi György javára, 22.000 forint ellenében. Az új tulajdonos a velencei tervező, Agostino Serena tervrajza alapján teljesem megváltoztatja az épület struktúráját. Ezt a mozzanatot egy felirat őrzi az északi kapu felett: „AUGUSTINUS SERENA ARCHITECTUS VENETUS OPERA FECIT”.
A kastélynak négyszögletes alapja van, belső udvarral és négy masszív bástyával mindenik oldalon. A kb. 1 méter vastagságú falakat téglából készítették, de a földalatti rész esetében követ és más anyagokat is felhasználtak. A külső homlokzati rész nem bővelkedik dekoratív elemekben, éppen ezért józanságot, egyszerűséget sugall. Megfigyelendő a két félköríves nyílású kapu az északi és déli oldalon, amelyek biztosítják a kastélyba való bejutást. Az északi oldalon a középső tengelyt egy kis erkély jelöli, amelyet két konzol tart. Emellett egyes első emeleti ablakokat háromszög alakú oromzat tölt ki. Az épület belsejében, annak ellenére, hogy változások történtek a kommunista időszakban, amikor a vár gimnáziummá alakult, az emeleti szobák megtartották a reneszánsz különleges építészeti építészeti elemét. A keresztboltozatok lefedettségéhez kis kőkonzolok kapcsolódnak geometrikus és növényi diszítéssel, valamint virág alakú szögletek. Az ajtók, amelyek az egyik épületből a másikba jutást biztosították később épültek. Az egyik legszebb és legjobban megőrzött keretezés az észak-keleti sarok épületének, vékony támfalakkal dekorálva, amelyek ugyanolyan típusú karnist tartanak fenn. Ugyancsak az északi oldal belső részén található egy hosszúkás, félköríves fülke, amelynek keretében két virág díszítés található.
A XVII. században Agostino Serena által elkövetett módosítások között tarthatjuk számon a déli oldal felső részén található loggia nyílását, amely utólag épült hozzá az épülethez. Félköríves boltívek nyomai ma is láthatók, úgy az udvar északi falán, mint az épületek belsejében. A belső udvar három oldalának galériái, amelyek a reneszánsz loggiás rendszert imitálják utólag épültek, nem is szerepelnek a kastély eredeti tervrajzán.
Az épületkomplexum a kastélyon kívül is kiterjedt és más épületeket is magába foglalt, többek között raktárakat és várfalakat. Ezek közül megmaradtak a kisebb méretű főépületek, a kapu épülete, amely sajátosan barokk stílusú: a nyitó galéria, az ablakok alatti dekoratív elemek, a tetőzet alakja.
Könyvészet:
Gheorghe Andreica, Monografia orașului Iernut până în 1947, Tîrgu-Mureș, Ed. Nico, 2007, pp. 41, 232-236