A ház 1623-ban épült, tulajdonosa  magasrangú hivatalt töltött be a város vezetésében, a szabók céhmestere volt, és ugyanakkor a város hí­res krónikása. Emlékiratai értékes vallomások a XVI. század végi - XII. század eleji város életéről.   Stí­lusát tekintve az épület az erdélyi kései reneszánsz korához tartozik. Viszonylag hűen megőrizte az eredeti formáját, ma is ugyanaz az „L” alakú alaprajza, és ugyanúgy két szinttel rendelkezik.  A földszint öt helyiséget foglal magába, melyek mennyezetei félhengeres keresztboltozatúak. Az emelet alaprajza megegyezik a földszintével, kivéve az épület sarkánál található henger alakú tornyocskát, melyet később toldottak az épület emeleti részéhez.  A belső udvar irányába nyí­ló galériákat  befalazták, amikor a jezsuiták tulajdonába került az épület. Az épület külső homlokzatai egyszerűek, kiegyensúlyozottak és mellőznek mindenféle  hangsúlyos dí­szí­tőelemet. A Rózsák Tere irányába nyí­ló épületoldal eresze alatt ma is látható az épí­tkezés évszámát jelölő felirat.  Az épület ma a Római Katolikus Egyház tulajdona, a földszinten üzlethelyiségek működnek. Bibliográfia: Ioan Eugen Man, Tîrgu-Mureș, istorie urbană de la începuturi până în 1850, Tîrgu-Mureș, Ed. Nico, 2006, pp. 126-128. Keresztes Gyula, Marosvásárhely régi épületei, Marosvásárhely, Difprescar, 1998, pp. 24-26.