A legszebb marosvásárhelyi főúri paloták a XVIII. század második felétől  kezdődően épültek. Az épí­ttetők gazdag családok voltak, akik társadalmi pozí­ciójukhoz  méltó lakásokat szerettek volna, melyek impozáns méretüknél és dí­szí­tettségüknél fogva a városképet gyökeresen megváltoztatják. 1759 és 1772 között gróf Toldalagi László és felesége Wass Katalina a ferences kolostor szomszédságában lévő belsőségükön emelik fel azt a házat, amely ma Marosvásárhely legreprezentatí­vabb és legszebb barokk stí­lusú épülete. Az épí­tkezést kezdetben a Városi Tanács ellenzi, de miután Gróf Toldalagi László a Királyi Tábla bí­rója és alispán lesz, a munkálatok zökkenőmentesen folytatódnak. A Rózsák Tere 11 szám alatti épület két szakaszban készült el, (1759-1762 és 1770-1772 között) a francia épí­tész, Jean Louis D”™ Orr tervei szerint. Az épületet U alaprajzú elrendezéssel kezdték épí­teni, de a munkálatok előrehaladása közben, egy hátsó összekötő szárnyépület-résszel zárt épületté tették. így az épület alapja zárt négyszög, és a  zárt udvar felé néző homlokzatok részben árkádasok, faragott kőből készült mellvédkorláttal. A kivitelezést Paul Schmidt mester és épí­tész vezette. A pincehelyiség és a földszinti termek boltozatosak. Az egyemeletes épület szárnyában részben egy középemelet szintet - mezzanin - alakí­tottak ki, a főoldal emeleti részén pedig egy nagy fogadótermet létesí­tettek, melynek az ablakai a nagypiac fele néznek. A földszintről felvezető dí­szes lépcsőfeljáró bolthajtásai téglaoszlopokra támaszkodnak. Az emeleti termek sí­kmennyezetűek, melyek virágmintás stukkódí­szekkel dí­szí­tettek. Az épület legimpozánsabb része a főhomlokzat, amelyet a klasszikus barokk szellemében dí­szí­tett, Schuchbauer Antal szobrászművész. A barokk-rokokó szobrok és dí­szí­tőelemek antropomorf motí­vumokból épí­tkeznek. Ablakai dí­szesen keretezettek, az emeleti ablakok nagyobbak, és virágfüzér-motí­vumokkal gazdagabban dí­szí­tettek, a szemöldökpárkányok í­ves kiképzésűek, néhol csigavonalasak. Az emeleti ablakok alatti könyöklőpárkányok stukkódiszí­tései lenyúlnak a homlokzati falsí­k középvonaláig. A homlokzat más fontos dí­szí­tőelemei a függőleges kis kiülésű pillérek (lizének), oszlopos pilaszterek az emeleti sí­kban, és az emelet és földszint határvonalát jelző párkányzat. A tetőzet szintjén egy háromszögletű orommező (attikafal) található, melynek felső csúcsát fent egy í­velt, kétoldalt egy-egy  kanyaros csigavonalban végződő párkányzat szegi. Az orommezőt két ovális tetőtéri ablak veszi közre. Az orommező, valamint az ovális ablakok párkányzata kőből faragott férfi mellszobrocskákat tart fönn. Ezek a szobrok is Schuchbauer munkái. Az orommezőben találhatóak a Toldalagi és Wass család cí­merei, melyek fölött ott lebeg egy korona, mint a két nemesi család összefonódottsának a  szimbóluma. A homlokzat főtengelyében, az emelet magasságában lévő dí­szes medalion mezejében fekete hollót ábrázoló dombormű látható. Tetőzete megtört sí­kú, manzárdtető, a barokk kor egyik jellegzetes épí­tészeti megoldása.1984-től kezdődően ebben az épületben működik a Maros Megyei Néprajzi Múzeum.

Bibliográfia: 

Nicolae Sabău- Metamorfoze ale barocului transilvan, Cluj-Napoca, Ed. Dacia, 2002, p. 64.

Ioan Eugen Man - Tîrgu-Mures, istorie urbană de la începuturi până în 1850,Tîrgu-Mureș, Ed. Nico, 2006, pp. 244-247.