
A Kultúrpalota
A 19. század végén és a 20. század elején, az új építőanyagok forgalmazását lehetővé tevő technikai újítások eredményeképpen, az építészetben jelentős fordulat következik be. E változásokat felölelő új építészeti stílus általános megnevezése az „1900-as stílus”. Az új építkezési struktúrákban felhasználandó beton, fém és üveg megfelelő alkalmazására törekednek.
Az 1900-as stílus azonban egyáltalán nem egységes. A legtöbb esetben ezen időszak fő tendenciája a modern nemzeti irányzatok megteremtése, melyben a saját hagyomány és népművészet tükröződik. Ezekről a különbségekről, amik az 1900-as stílus különböző országokban való megjelenési formáiban érhetőek tetten, a megnevezések alapján is képet alkothatunk: Franciaországban „Art Nouveau”, „Style Guimard”, „Style Métro” ; Németországban „Jungenstil” vagy „Sezession” ; az Osztrák-Magyar Monarchiában „Hoffmanstil” vagy „Secession” ; „Modern Style” Angliában; „Stile florale” Olaszországban és „Modernismo” Spanyolországban. Az 1900-as stílus Erdélyben két időszakban jelentkezik. Az elsőt a budapesti Lechner stílusra (pl.: a nagyváradi „Fekete Sas” nevezetű épület) jellemző kanyargó, virágos motívumok fémjelzik. A második időszakra a bidimenzionalitás, a mértani formák és a mértékletesség jellemző. Azzal a törekvéssel távolodnak el a Lechner-stílustól, hogy a helyi néphagyományból merítkezzenek, az ősi építészetre és a magyar népművészet díszítő motívumaira alapozva. Az új időszak lenyomatait a marosvásárhelyi Megyeszékházat és Kultúrpalotát felölelő épületegyüttes őrzi. Az 1911 és 1913 között épített Kultúrpalota kettős indítványozás eredménye. Egyrészt azon Budapestről származó általános politikai törekvésekre mutat, miszerint Erdély fontos városaiba kultúrházakat építsenek. Másrészt pedig a helyi hatóságok indítványozása, Bernády György polgármester vezetésében, aki gazdag kezdeményező erejének köszönhetően a város meghatározó személyisége. A 20. század elején intenzív kulturális élet jellemezte a várost, ezért szükségessé is vált egy konzervatóriumot, előadótermeket, művészgalériákat, könyvtárat magába foglaló épület felemelése. Az építkezések 1911-ben kezdődtek el. A tervrajz készítésével Komor Marcellt és Jakab Dezsőt bízzák meg, akik dévai, temesvári, nagyváradi,… épületeikkel az erdélyi szecessziós iskola meghatározó személyiségei.
A Rózsák Tere és George Enescu utca kereszteződéséhez helyezett épület monumentális megjelenésű. A szélein dudorokkal ellátott négyszög alakú tervrajz egyenlőtlen. Öt emeletből áll: egy magas földszint, egy félemelet, illetve három -különböző építőanyagai által hangsúlyozott- emelet (kívülről: rusztikus hangvételű, nagy kövekkel fedett földszint, különböző színű érdes vakolat az emeleteken, és hamuszürke illetve zöldes csempe a felső részen).
A homlokzatok külalakját főként a bidimenzionalitás és a linearitásra, derékszög-formákra alapozó stílus határozza meg. Mindennek csupán néhány hullámzó forma mond ellent: a bejárati kapu felett álló hat félboltozattal borított bow-window illetve az épület fokaira helyezett kis körkörös erkélyek. A főbejáratot az Enescu utca felőli homlokzat közepére helyezték; négy masszív ajtóból áll, melyek felett fém és üvegvázból készült boltozat van. Ez az elem, akárcsak a kovácsolt virágmotívumokkal díszített ajtók, az 1900-as stílus sajátjai. Az épületkülső gazdagon díszített: élénken festett mozaiktáblákkal, faragott jelenetekkel és mellszobrokkal, falba vésett díszített oszlopokkal, stb. A legszebb kompozíció a főhomlokzat mozaikja, amely egy a magyar néptudományból származó allegorikus jelenetet ábrázol. A mintarajzokat Nagy Sándor művész készítette – a magyar művészet fontos alakja, aki Körösfőy Kriesch Aladárral a Gödöllői Iskola alapítója. A művet bidimenzionalitás és függőleges ritmika jellemzi. Maga a mozaik Róth Miksa műve, aki a festett üvegablakok és üvegmozaikok kimagasló művésze. Ami a Rózsák Tere felőli mozaikokat illeti, ezek teljes mértékben Róth alkotásai. A határozottan domborított mellszobrok, amelyek megszakítják a homlokzat túlnyomóan bidimenzionális plasztikáját, Kallos Ede munkái.
Az ablakokat kisméretű népi motívumokkal díszített oszlopok veszik körül. Az épületkülső festőiségét a halpikkely alakú, színes cseréptető is alátámasztja.
A belső tér a művészetek és tudományok palotájának célját szolgálja. A földszinten egy sor perimetrikusan elhelyezett, a kültérből megközelíthető helyiség van. A középpontot az épület teljes magasságát igénybe vevő nagyterem képezi, amibe az 1913-ban a Jägendorf-i Rieger cég által épített orgonát helyezik. Az épület bejáratát és az előadótermet összekötő előcsarnok csegelyen álló és az ezt támasztó két szabad oszlopos boltozattal bír, illetve további, a folyosót a ruhatártól elkülönítő oszloppal. Az előcsarnok egyik végében az emeletre vezető lépcső áll, a másikban pedig egy a szomszédos szárnnyal kapcsolatot teremtő folyosó van. Ez utóbbi a Megyei Könyvtár termei és raktáraiként szolgál. Az első emeleten van a Tükörterem, a kamarazene illetve különböző találkozók helye. A második emeleten a kisterem és a Történelmi Múzeum termei találhatóak. Végül az utolsó emelet termei a Művészeti Múzeum céljait szolgálják, amelyekben a két világháború közötti időszakban az festő, Aurel Ciupe igazgató vezette művészeti iskola programjai folytak. A belső díszítés nagyon gazdag, ugyanakkor rafinált és precizitásra törekvő. A helyi kultúrát és keleti ízlést tükröző újmagyar stílus illetve a nemzetközi art nouveau találkozásának lehetünk szemtanúi. A folyosó és a lépcsők menti falakat teljes mértékben díszítő, virág- és növénymotívumos freskó borítja. A Körösfőy Aladár által készített két nagy festményt magyar mondák ihlették, székelyruhás személyeket ábrázolnak.
A Kultúrpalotában levő festett üvegablakok a szecessziós építészet további alapelemei. A Tükörterem ablakai az irányzat valódi remekműveivel díszítettek. Ezek közül négy Nagy Sándor és Róth Miska közös munkája, a többit Thoroczkai Wigand Ede és Muhits Sándor készítette. Szintén Róth Miska alkotása a különböző személyiségeket ábrázoló ablakcsoport, melyből néhányat a lépcsőházban, másokat, a komplexebbeket, a kis koncertteremben tekinthetünk meg. A kor középületre, de magánlakásokra is jellemző művészeti koncepciója teljes mértékben tükröződik a fent leírt Tükörterem példáján, ahol még a bútorok is művészeti alkotások: tulipán formájú kis asztalok és székek.
Könyvészet:
Paul Constantin, Arta 1900 în România, București, Ed. Meridiane, 1972, pp. 113-120, 183-191.
Keresztes Gyula, Marosvásárhely szecessziós épületei, Marosvásárhely, Difprescar, 2000, pp. 73-74.
Constantin Prut, Dicționar de artă modernă, București, Ed. Albatros, 1982, p. 122.
Traian Dușa, Palatul culturii din Tîrgu-Mureș, București, Ed. Meridiane, 1970, pp. 16-30.