A Görög ház
A Rózsák tere 2 szám alatt, az Ortodox Katedrális mögött található a Katonai Központ épülete, amelyet ma is Görög ház néven ismernek a marosvásárhelyiek. A méreteinél fogva impozáns épület négy szintes: alagsorból, földszintből és két emeletből áll. Nem tudjuk pontosan, hogy az első építkezési időszak mikor kezdődött el, de bizonyos, hogy az alagsor és a földszint 1800 előtt épült, és a barokk stílus jegyeit viseli magán. 1827-1828 között Görög József, Marosvásárhely egyik legmódosabb kereskedője elhatározza, hogy két emelettel megtoldja az épületet. Az építkezést a kereskedő özvegye fejezi be viszonylag későn, 1838-ban. A két építkezési időszak jól elkülöníthető egymástól, főleg a mennyezet kivitelezésének alapján. A földszinti rész metszett boltozatos, míg az emeleti helyiségek mennyezete sík. Az épület homlokzatának ornamentikája neoklasszicista stílusú. Ennek a stílusáramlatnak az első megnyilvánulásai elsősorban a gazdag városi polgárságnak köszönhetően jelentkeztek, majd terjedtek el Erdélyszerte a XIX. század elején. Az ablakok fölötti háromszögletű szemöldökpárkányok, a két, oszlopfővel rendelkező pillér, melyek közrefogják a homlokzat középső részét, az eresz alatti párkányzat, és maga az impozáns oromzattal ékesített homlokzat néhány eleme a klasszicista épület jellegzetességeinek. Az idők során a ház sok bálnak, főúri rendezvénynek adott otthont. 1848-ban Görög Károly meghívja otthonába Petőfi Sándort, aki Bem József tábornokkal együtt Segesvár fele tartott. Ez volt az utolsó alkalom, amikor a költő Marosvásárhelyen tartózkodott, hisz, mint ismeretes a fehéregyházi csatában veszti életét, a császári seregek ellen vívott küzdelemben. Az épület fő homlokzatán egy emléktábla hirdeti Petőfi utolsó Marosvásárhelyi megszállásának emlékét. 1848-1849 között itt működött a Városi Tanács, mert az akkori városháza a forradalom idején megrongálódott. Egy másik híres személyiség, aki itt szállt meg 1852-ban a Görög-házban maga Ferenc-József császár volt, aki Beszterce fele utazott tovább. Később, 1868-ban az épületbe költözik a Takarékpénztár. Ebből a korszakból származik a homlokzati részt díszítő méhkaptár, mint a takarékosság szimbóluma. A kommunista időszakban a házat államosították és a Hadsereg tulajdonába került. Bibliográfia: Grigore Ionescu, Istoria arhitecturii în România,vol. II, București, Ed. A.R.S.R., 1965 Ioan Eugen Man, Tîrgu-Mureș, istorie urbană de la începuturi până în 1850,Tîrgu-Mureș, Ed. Nico, 2006, pp. 254-256.