
A Ferences Templom tornya
A Rózsák Terén látható torony annak bizonyítéka, hogy itt a hozzá tartozó kultuszhely állt. A város központi része, amit ma a nyitott színháztér határoz meg, harmincöt évvel ezelőtt teljesen másként nézett ki. Itt a 18. században a városba visszatérő ferences szerzetesek által építtetett régi templom állt. A ferencesek marosvásárhelyi jelenléte egyenes összefüggésben van azzal a vallásos reformmal, ami a 16. században egyre nagyobb teret hódít Erdélyben. 1557-ben a Református Egyház olyan nagy hatást gyakorol Marosvásárhely lakosságára, hogy sor kerül a katolikus szerzetesrendek birtokainak elkobzására. A ferencesrend szerzetesei, akik addig a vártemplomban fejtették ki tevékenységüket, a város elhagyására kényszerülnek. Két évszázad múltán azonban, amikor a politikai légkör a Habsburg hatalomnak köszönhetően újra a katolikusoknak kedvez, visszajönnek. Megvásárolják a város központjában levő telket, ahová 1777-ig új templomot és kolostort építtetnek. Az egyetlen ma még álló részt, a tornyot, 1802-ben csatolta Topler János építész a templomtesthez.
Az épület korhűen barokk stílusjegyeket hordozott, azonban a legsokatmondóbb elemek a torony részei. A korabeli fényképek igazolják, hogy ez utóbbi uralja a teljes épületet, nem csak külső díszítése által, de impozáns méretei miatt is. A függőleges vonala mentén szépen domborított párkányzat osztja két részre az egészet. A homlokzatok sarkait dór oszlopfős oszlopok emelik ki. Az alsó részt a főkapu dominálja illetve a Szent Ferenc szobrát tartó falmélyedés. Rögtön a két regisztert elosztó masszív párkányzat alatt kerek ablak van. A felső regiszter mind a négy oldalán félkörnyílású ablakok láthatóak, amelyek felett, az alsó regiszter kör alakú ablakainak megfelelően, vakolattal jelölt körök vannak. A tető alatti párkányzat ezen körök formáját követi, a kanyarokkal a tetőzet alsó részletének formáját is meghatározva. A tető félgumó alakú, a torony ágasfájában végződik – mindezáltal jól illeszkedik a barokk stílusba. A tornyon kívül a régi épületből az egykori templomhajó alá épített sírkamra is megmaradt. 1971-ben a városi önkormányzat az épület lebontása mellett döntött, hogy a Nemzeti Színháznak és az eléje tervezett tágas térnek helyet biztosítson. Ebből az alkalomból épült a ferencesek új, Szabadság utcában levő temploma. A régi templom néhány elemét felhasználták az új építésében, így például a hajó 1899-ben festett üvegablakait is. Ezek Szent Istvánt, Szent Imrét, Szent Ferencet, Szent Antalt, Szent Erzsébetet és Jézus Szívét ábrázolják.
A Színháztéren levő torony és hozzátartozó katakombák körül az idő során rejtélyes légkör alakult, ami a lakosság fantáziájára gyümölcsözően hatott – így alakult ki az a sor urbánus legenda, miszerint titkos föld alatti folyosóhálózat szövi át a várost.
Könyvészet:
Ioan Eugen Man, Tîrgu-Mureș, istorie urbană de la începuturi până în 1850, Tîrgu-Mureș, Ed. Nico, 2006, pp. 205-206