A Rózsák Terén látható torony annak bizonyí­téka, hogy itt a hozzá tartozó kultuszhely állt. A város központi része, amit ma a nyitott szí­nháztér határoz meg, harmincöt évvel ezelőtt teljesen másként nézett ki. Itt a 18. században a városba visszatérő ferences szerzetesek által épí­ttetett régi templom állt. A ferencesek marosvásárhelyi jelenléte egyenes összefüggésben van azzal a vallásos reformmal, ami a 16. században egyre nagyobb teret hódí­t Erdélyben. 1557-ben a Református Egyház olyan nagy hatást gyakorol Marosvásárhely lakosságára, hogy sor kerül a katolikus szerzetesrendek birtokainak elkobzására. A ferencesrend szerzetesei, akik addig a vártemplomban fejtették ki tevékenységüket, a város elhagyására kényszerülnek. Két évszázad múltán azonban, amikor a politikai légkör a Habsburg hatalomnak köszönhetően újra a katolikusoknak kedvez, visszajönnek. Megvásárolják a város központjában levő telket, ahová 1777-ig új templomot és kolostort épí­ttetnek.  Az egyetlen ma még álló részt, a tornyot, 1802-ben csatolta Topler János épí­tész a templomtesthez.

Az épület korhűen barokk stí­lusjegyeket hordozott, azonban a legsokatmondóbb elemek a torony részei. A korabeli fényképek igazolják, hogy ez utóbbi uralja a teljes épületet, nem csak külső dí­szí­tése által, de impozáns méretei miatt is. A függőleges vonala mentén szépen domborí­tott párkányzat osztja két részre az egészet. A homlokzatok sarkait dór oszlopfős oszlopok emelik ki. Az alsó részt a főkapu dominálja illetve a Szent Ferenc szobrát tartó falmélyedés. Rögtön a két regisztert elosztó masszí­v párkányzat alatt kerek ablak van. A felső regiszter mind a négy oldalán félkörnyí­lású ablakok láthatóak, amelyek felett, az alsó regiszter kör alakú ablakainak megfelelően, vakolattal jelölt körök vannak. A tető alatti párkányzat ezen körök formáját követi, a kanyarokkal a tetőzet alsó részletének formáját is meghatározva. A tető félgumó alakú, a torony ágasfájában végződik – mindezáltal jól illeszkedik a barokk stí­lusba. A tornyon kí­vül a régi épületből az egykori templomhajó alá épí­tett sí­rkamra is megmaradt. 1971-ben a városi önkormányzat az épület lebontása mellett döntött, hogy a Nemzeti Szí­nháznak és az eléje tervezett tágas térnek helyet biztosí­tson. Ebből az alkalomból épült a ferencesek új, Szabadság utcában levő temploma. A régi templom néhány elemét felhasználták az új épí­tésében, í­gy például a hajó 1899-ben festett üvegablakait is. Ezek Szent Istvánt, Szent Imrét, Szent Ferencet, Szent Antalt, Szent Erzsébetet és Jézus Szí­vét ábrázolják.

A Szí­nháztéren levő torony és hozzátartozó katakombák körül az idő során rejtélyes légkör alakult, ami a lakosság fantáziájára gyümölcsözően hatott – í­gy alakult ki az a sor urbánus legenda, miszerint titkos föld alatti folyosóhálózat szövi át a várost.

Könyvészet: 

Ioan Eugen Man, Tîrgu-Mureș, istorie urbană de la începuturi până în 1850, Tîrgu-Mureș, Ed. Nico, 2006, pp. 205-206