Egy évszázad sem telt el a ferencesek Erdélyben való megjelenésétől amikor  Marosvásárhelyre is megérkeztek a rend szerzetesei. A besztercei, a szebeni és a szászvárosi kolostorokat követően Marosvásárhelyen épí­tik fel a negyedik központot. Egy évszázadon keresztül folyt az épí­tkezés, a XV. század közepétől a XVI. század közepéig, amí­g elkészült a kolostor épülete, egy kápolna és a templom toronnyal. Az épí­tészeti stí­lusa a szerkezeti elvet, illetve a dí­szí­tőelemek rendszerét tekintve későgótikusnak mondható. Az épí­tési folyamat három jól elkülöní­thető szakaszra tagolható: az első az 1350-1370 közötti időszak, amikor  felépült a kápolna és a kolostor, a második 1370-1400 közé tehető, amikor a templomépület kórusa elkészült, és a harmadik az 1400-1450 közötti időszak, amikor befejeződött a templom és a torony épí­tése is.

A kolostornak egyszerű alaprajza volt, egy hajóból és egy sokszög alapú oltárteremből állt. A gótikus épí­tészetre jellemző a kolostor csúcsí­ves keresztboltozásos térlefedése, valamint a külső támpillérek alkalmazása is, amelyek a falak megerősí­tését szolgálták. Az épülethez tartozott a sekrestye, az ebédlőterem, és a hálóterem. Mindezt egy keskeny folyosó kötötte össze a templommal, amely egyenesen a templom oltárához vezetett. A sekrestye, amely ma tanács-, vagy orgonalecke-teremként működik, máig megőrizte mennyezete gótikus szerkezetét, illetve a bejárati ajtók eredeti kereteit.

Itt olvashat bővebbenbővebben