A művelt zenei tevékenység intézményesülésére a XIX. század végén, a XX. század elején kerül sor Marosvásárhelyen. 1874-től létezik itt egy zenekedvelő egyesület és kórus. Létesül egy amatőr zenekar, amelyet Végler Gyula vezényel, majd kamarazenekarok, kvartettek és kvintettek. Időszakosan szimfonikus és kórushangversenyeket szerveznek mind marosvásárhelyi, mind más városokból vagy külföldről hí­vott művészekkel. 1908-ban zeneiskolát alapí­tanak, amelynek igazgatója Albert Metz karnagy és zeneszerző. A hivatalos megnyitóra Bernády György polgármester első megbí­zatásának idején került sor, aki messzemenően vallja a kultúra szerepét a közösség életében, és minden ilyen irányú törekvést támogat. Az iskola néhány éven át rendeltetésének meg nem felelő épületben működött, majd 1913-ban a Marosvásárhelyen újonnan épült Kultúrpalotába költözik. Az épület tervrajza nagy koncerttermet rögzí­tett, a Rieger gyár által gyártott orgonával. Albert Metz hivatásos szimfonikus zenekar alapjait teszi le, amelynek tagjai a zeneiskola tanárai. A helyi zenei kultúra gazdagí­tásában jelentős szerepet játszott, hogy  nagy európai zenei klasszisokat hí­vott meg, mint: Pablo Casals, Bartók Béla, Joseph Sziget, stb. 1922-től a Marosvásárhelyi Zeneiskola felsőfokú oktatási intézménnyé válik, neve: Városi Konzervatórium. 1925-ben Metz Albert halála után a Városi Konzervatórium vezetését Maximilian Costin veszi át, Párizsban és Berlinben tanult hegedűművész, a bukaresti Konzervatórium professzora, a temesvári Konzervatórium igazgatója. A Konzervatórium tantestülete olyan kivételes személyiségekkel egészül ki, mint: Zeno Vancea, Elsa Goering, Ioan Petrescu, George Ionescu, Olga Vancea-Costin stb. Akik Marosvásárhelyen végezték zenei tanulmányaikat:  Constantin Silvestri, Aca de Barbu, Alexandru Demetriad, Maris Samson, nemzeti, sőt nemzetközi hí­rnevű zenészek. George Enescu szoros kapcsolata Marosvásárhellyel bizonyí­ték a város igen aktí­v és dinamikus zenei életére. A két világháború közötti időszakban hét alkalommal koncertezett az itteni közönségnek. A marosvásárhelyi Zeneakadémiához különösen ragaszkodott, kijelentvén, hogy: „jellegét tekintve egyedi az országban”. 1939-ben í­télik oda számára a város tiszteletbeli polgára cí­met és évente szerveznek a Konzervatórium végzőseinek Enescu nevét viselő előadói versenyt. A II. világháború után, az 1948-as tanügyi reform bevezetésével a marosvásárhelyi zenei hagyomány és oktatás újraszerveződik. 1949-ben a Konzervatórium megszűnik létezni, helyét átveszi a Művészeti Lí­ceum zenei tagozata. Az intézmény első igazgatója a komponista és hegedűművész Kozma Géza volt. 1950-ben a zenekar az íllami Filharmónia státust mondhatja magáénak és 40 zenészt számlál, s e létszám megduplázódik 1958-ra. 1967-ben Kamarazenekar létesül, majd ezt 1970-ben a Vegyeskórus egészí­ti ki, í­gy tehát az előadói repertoár gazdagí­tásának lehetősége igencsak megnövekszik. A személyiségek, akik a marosvásárhelyi Filharmónia fejlődését meghatározták Remus Georgescu és Szalmán Lóránd karnagyok voltak, valamint Csí­ky Boldizsár zeneszerző, zenei titkárként. A Filharmónia hetente szervez szimfonikus hangversenyeket, kamarakoncerteket, vokál-szimfonikus- és nevelő hangversenyeket. Tevékenysége kiegészül három évente megszervezett fesztivállal: Marosvásárhelyi Zenei Napok, Constantin Silvestri Nemzetközi Fesztivál és a Musica Sacra.A zenekar állandó karmestere a japán származású Shinya Ozaki, mí­g a kórus karnagya Vasile Cazan, aki a Filharmónia igazgatója is.

Bibliográfia:

Csiky Boldizsár, Privire asupra trecutului muzical tîrgumureșean în vol. "Tîrgu-Mureș, oraș al artelor", volum editat de Primăria municipiului Tîrgu-Mureș în colaborare cu revista "Vatra", pp. 279-292.

Traian Dușa, Învățământul muzical la Tîrgu-Mureș în prima jumătate a secolului al XX-lea în "Pagini de istorie, artă și cultură" vol. I, Ed. Ansid, Tîrgu-Mureș, 2002

Traian Dușa, Filarmonica de Stat în "Pagini de istorie, artă și cultură" vol. II, Editura Ansid, Tîrgu-Mureș, 2002, pp. 125-141.