A Teleki Téka
Az épület, amelyben Erdély egyik legrégebbi és legjelentősebb könyvgyűjteménye található, 1799 és 1803 között nyerte el a mai végleges formáját, egy lakóház kibővítése és könyvtár-épületté való átalakítása során. A város első könyvtárát Gróf Teleki Sámuel, felvilágosult szellemiségű, nagyműveltségű erdélyi kancellár hozta létre, aki Marosvásárhelyhez és környékéhez származása révén szorosan kötődött, és itt is lakott életének egy bizonyos szakaszában a gernyeszegi kastélyában. (Gernyeszeg néhány kilométer távolságra található Marosvásárhelytől) A könyvtárat úgy alapítja meg, hogy a széles nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszi a saját 40.000 kötetes gyűjteményét. Ennek a gyűjteménynek számos darabja Európa híres nyomdáiból került ki és gyakran egyedi példány volt. Ez a kezdeti könyvalap az idők során más gyűjteményekkel gazdagodott, így ma a kötetek száma eléri a 250.000-et. 1785-ben Teleki Sámuel megvásárolja a Bolyai és a Borsos Tamás utcák kereszteződésénél található épületet Rhédey szül. Wesselényi Kata bárónőtől. Az egyemeletes épület L alakú volt. 1797-től kezdődően Ernst Koch és Ugrai László bécsi származású építészek több tervet is kidolgoztak az épület kibővítésére. A gróf végül a Koch által javasolt tervet fogadta el, a kivitelezéssel pedig Türk Antal erdélyi mestert bízta meg, aki még a munkálatok megkezdése előtt elhalálozott, így a grófnak új kivitelezőt kellett keresnie. Schlaff Ignáz az, aki a könyvtárépületet megépíti. Annak ellenére, hogy viszonylag két egymástól távoli időszakban épült fel, az épület mégis egységes, kiegyensúlyozott és harmonikus külsejű, az erdélyi kései barokk stílusú épületek közé sorolható. A végleges terv szerint az épület U alakú, melynek bal szárnya kissé eltér a merőleges tengelytől. A bejárata egy félkörív alakú folyosó, mely egyenesen a belső udvarba vezet a Bolyai utca felől. A rövidebbik-, illetve a hosszabbik épületoldal egy részén félköríves árkádok nyílnak a belső udvar fele, melyeket masszív oszlopok tartanak. Az épület leghangsúlyosabb része az új szárny vége, ahol a könyvtár nagyterme található, melynek belmagassága a földszintet és az emeleti részt is magába foglalja. Elegáns építészeti megoldással rendelkezik, a termet a két sor pillér és a kerítőfalakra támaszkodó kerengő két szintre osztja. Teleki gróf festményeket és szobrokat rendelt ennek a teremnek a diszítésére. Szemben a bejárattal látható a saját nagy méretű, füzérkoszorúval díszített s aranyozott rámába helyezett arcképe, amelyet az emelet magasságában helyeztek el. A képet Tusch János festette. A kancellár idős kori képét ábrázolja nemesi öltözékben, olyan attribútumokkal körülvéve, amelyek a gróf műveltségére utalnak. Az ábrázolt környezet egy enteriőr, melyben néhány bútor és egy hullámzó drapéria látható, a barokk korra jellemző ábrázolásmódban. A gróf és felesége, Iktári Bethlen Zsuzsanna mellszobrát F. Thaller szobrász készítette el 1805-ben. A termet továbbá görög bölcsek és szépírók, történelmi-, illetve mitológiai alakok szobrai díszítik, melyek a bécsi szobrász, Mathias Mayer munkái. A többi terem sokkal kisebb méretű. Ezek a hengeres-boltíves mennyezetű kis termek két párhuzamos sorban helyezkednek el. Az emeletre egy széles falépcső vezet, mely a nagyterem mellett található. Az épület egyszerű külsővel rendelkezik, a homlokzatán is csak néhány egyszerű hajlat tagolja öt részre a falsíkot. Megjegyzendő, hogy az épületnek hajdanában két bejárata volt, amelyek a középtengelyhez viszonyítva szimmetrikusan helyezkedtek el. Az egyik bejáratot befalazták, így a régi szárny felőli bejárat maradt meg. Az ablakok téglalap alakúak, minden különösen hangsúlyos díszítőelemet mellőznek. Az épület megtört síkú tetőzettel rendelkezik, mely tetőzet-típus a város más barokk épületeinél szintén megtalálható. Bibliográfia: Ioan Eugen Man, Tîrgu-Mureș, istorie urbană de la începuturi până în 1850, Tîrgu-Mureș Ed. Nico, 2006, pp. 228-242. Sebestyén Spielmann Mihály, Telekiana în vol. "Tîrgu-Mureș, oraș al artelor", volum editat de Primăria Tîrgu-Mureș în colaborare cu revista "Vatra", pp. 171-184.