A Minoriták temploma
A minorita szerzetesrend a 18. század elején telepedik le Marosvásárhelyre. Keresztes Márton József gróf szállásolja el őket a várban levő lakásában. A vár osztrák katonai szálláshellyé alakítása után lebontják a házakat, így a minoritáknak a várostól néhány kilométerre fekvő Udvarfalvára telepednek le. Arra vonatkozóan, hogy pontosan melyik évben fogtak neki a Köteles Sámuel utca 4 szám alatt álló, Páduai Szent Antalról elnevezett templom és kolostor építésének, nincs biztos adatunk. A homlokzat felirata szerint 1725-ben, ami viszont ellentmond azoknak a dokumentumoknak, miszerint a minoriták csak 1726-ban telepedtek le a városban. A legtöbb forrásból arra következtethetünk, hogy a munkálatok valamikor 1735 és 1740 között kezdődtek. Az épületegyüttest úgy tervezték, hogy város egyik legimpozánsabb vallásos építménye legyen, viszont anyagi és egyéb okokból kifolyólag csak egy része készült el. 1767-ben ért véget az épületegyüttesen végzett fő munkálatok első szakasza -visszafogott barokk díszítőelemek fémjelzik. Ebben az időben egy a templomhoz épített kétemeletes hosszú épület illetve egy fatorony állt. 1892-ben a bejáratot illetve a fatornyot téglából újraépítették, illetve a 20. században kiegészítették a monostort, úgy, hogy az épületegyüttes „U” alakot vett fel. A templom alaprajza egyszerű: toronyból, egy kis ötszögű előcsarnokból, egy hajóból illetve egy a hajó méreteihez hasonló nagyságú oltártérből áll. Az oltár jobb oldalánál a templomot a monostorral összekötő két ajtó nyílik. A monostor épületének első helyisége a sekrestye, amit több szoba követ, a hosszú folyosó végén pedig egy az emeletre vezető lépcső található. A templomot illetve a kolostort alkotó helyiségek pillérek tartotta boltozatos termek. Az oltár esetén ezeknek a pilléreknek, oszlopfői által, díszítő szerepe is van.A templom homlokzata egyszerű, mindennemű díszítőelemet nélkülöz. A díszkeret nélküli ablakok egyszerű környílásúak. Az évek során az épületet több céllal is használták. 1895 és 1914 között a Teológiai Intézmény székhelye volt, 1945 és 1948 között a Tanítók Kollégiuma működött itt, majd 1948-tól az Orvosi Egyetem hallgatóinak bentlakása volt. Könyvészet: Ioan Eugen Man, Tîrgu-Mureș, istorie urbană de la începuturi până în 1850, Tîrgu-Mureș, Ed. Nico, 2006, pp. 203-205.