A Lábasház
Marosvásárhely történetében a XVIII. század megújulást és modernizációt jelentett városrendészeti szempontból. A Habsburg uralom a helyi vezetést arra ösztönözte, hogy újítson a városképen. Hogy megerősíthesse hatalmát, az Osztrák Birodalom kifinomult módszereket használt, mint például bizonyos építészeti stílusok terjesztését, melyek a Habsburg Birodalom jelenlétét hangsúlyozták az erdélyi városokban. Ez a stílus a barokk volt, melynek jegyeit Kelet-Európában először csak a középületek viselték magukon, de később a főúri réteg modern, kényelmes palotáira, lakásait is jellemezte. A bécsi udvar egyik érdeke az volt, hogy iskolát létesítsen, melyben az arisztokrata családok gyermekei az udvar iránti hűség szellemében nevelkedhessenek. így 1705-ben, a néhány évvel korábban a városba költözött jezsuita rend szerzetesei egy katolikus iskolát alapítanak. Kezdetekben az iskola a Boér Simon főúr házában kapott helyet, majd 1732-ben összegyűlt jelentős adományból elkezdődik a egy kimondottan oktatási tevékenységre való hajlék felépítése. A mai Călărașilor utca és a Rózsák tere kereszteződésénél található ez az épület, melyet Lábasházként ismerünk. Több évszázadon át alakult, amíg elnyerte mai formáját: egy lakórésszel bővült a Rózsák tere irányába, illetve egyéb átalakításokkal változtattak rajta az idők folyamán. Az utolsó átalakítást 1985 – 1986 - ban végezték, amikor alaposan fel is újították. Tehát 1772-ben emelik a földszintet és az első emeletet, melynek hossza 56,55 méter, és árkádsora fedett gyalogostérként szolgált. Maga Mária Terézia császárné adományozta a pénzösszeget, melyből az épületet kibővítették, amint azt az épület oldalán álló márványtábla is hirdeti. Az iskola működése 1787-1792 között megszakadt, ekkor ugyanis az épület más funkciót töltött be: az osztrák katonai kaszárnyaként működött. 1870 után felépül az utolsó emelet is, és az árkádsort befalazzák. 1905 után az iskola a Mihai Viteazul utcai új épületbe költözik, és az emeleti rész magánlakások funkcióját tölti be, míg a földszinten üzlethelyiségek nyílnak. A helyiségeket felosztották, és utcára nyíló ajtókkal ablakokkal látták el. A helyiségek mennyezetének kialakítási módja bizonyos korok szerint változó: a földszint félhengeres metszett boltozatú, a XVIII. századi építkezésre jellemző mennyezet, a XIX. században hozzátoldott helyiségek mennyezete sík felületű. Habár több szakaszban épült, a Lábasház mégis egységes kinézettel rendelkezik. Kevés építészeti dísze - a fő- és osztópárkány, az ablaknyílások keretezése és díszítése, valamint a nyolc függőleges tagolás - a XVIII. század végén divatos barokk építészet jegyeit viseli. Az épület máig megőrizte a XX. század elején kapott funkcióját, amikor a tanintézmény innen elköltözött.
Bibliográfia:
IIoan Eugen Man, Tîrgu-Mureș, istorie urbană de la începuturi până în 1850,Tîrgu-Mureș, Ed. Nico, 2006, pp.222-224.
Keresztes Gyula, Marosvásárhely régi épületei, Marosvásárhely, Difprescar, 1998, pp.101-102.
Orbán Balázs, A Székelyföld, leirása, Pest, IV, Ráth Mór Kiadása, 1870, (ediția republicată în 1991), p. 150.
Grigore Ionescu, Istoria arhitecturii în România, vol. II, București, Ed. A.R.S.R., 1965, p. 235.