A 18. század Erdélyének politikai helyzete, előnyösnek í­gérkezik a román nemzetiségű népesség számára, aki eladdig megtűrt népcsoportnak számí­tott, anélkül, hogy a többi nemzetiséggel egyenrangú jogokban részesüljön és anélkül, hogy vallását államilag hivatalosnak minősí­tsék. Csak miután a Habsburg Birodalom Erdély elfoglalásával kelet irányába növeli területét, látja be azon politikai lehetőségeket, amelyek a román ortodox hí­vők katolikus vallásra való térí­tésében rejlenek. Ez a lépés a magyar református nemesség és Bécsi Udvar elkeseredett harcához vezetett volna, amennyiben általa kiegyensúlyozódik a katolikus és protestáns hí­vek számaránya. így, a 18. század elején sorra kerül az ortodox hí­vek egy részének Katolikus Egyházzal való úgynevezett „egységesí­tési folyamata”. A román országok érsekségeivel való szakí­tás és a pápa fennhatósága alá való kerülés következtében, az új görög-katolikus felekezet papjai olyan előjogokban részesülnek, mint például a központi hatalom által megadott templom- és parókia-épí­tési jog.  

Itt olvashat bővebbenbővebben