A játszma vége
Samuel Beckett: A játszma vége
Fordította: Kolozsvári Grandpierre Emil
„Szoba bútorok nélkül. Szürke fény. (...) Balra elöl két kuka egymás mellett, rajtuk ócska lepedő. Középütt, kerekes karosszékben Hamm, őt is ócska lepedővel takarták le. A karosszék mellett mozdulatlanul áll Clov, és Hammot nézi. Arca erősen vörös. (...)
Hammhoz megy, leveszi róla a lepedőt, gondosan összehajtogatja, s a karjára veti. Házikabátban, fején kis nemezsapka, arcára borítva nagy, vérfoltos zsebkendő, nyakában síp, térdén pléd, lábán vastag zokni. Hamm nyilván alszik. Clov megnézi. Kurtán felnevet. Az ajtóhoz megy, megáll, visszafordul, elnézi a színt, a nézőtér felé fordul.
CLOV (merev tekintet, színtelen hang) Vége, vége van, közeledik a vég, esetleg vége lesz. (Szünet)”
Kezdődik...
Samuel Beckett 1956-ban megjelent végjátéka (eredeti címén: Endgame) amaz abszolút utolsót megelőző pillanatot írja meg kínosan és kínzóan hosszúra nyújtva.
A Tompa Gábor rendezésében készülő A játszma végével először kerül bemutatásra Beckett-szöveg a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház színpadán.
Szereplők:
Hamm: BÍRÓ JÓZSEF
Clov: BARTHA LÁSZLÓ ZSOLT
Nell: BILUSKA ANNAMÁRIA
Nagg: MAKRA LAJOS
További részletekért kattintson <<ide>>
