• Ma, 23.08.2017
  • Educație în Mureș
  • Vederi în Mureș
  • în Mureș
  • Revista Tuș
  • Republic Production
  • AMPER - Asociația pentru Minți Pertinente
  • POL - Partidul Oamenilor Liberi

Alexandru Papiu Ilarian

Alexandru Papiu Ilarian az 1848-as generáció kiemelkedő személyisége, Bezdédtelek helységben, Szilágy megyében született 1827. szeptember 27-én. Apja, a  görög-katolikus lelkész Ioan Pop Bucur 1832-ben visszatér  a Maros megyei Mezőbodonba (ma Papiu Ilarian) ahonnan származott. Itt jár iskolába, majd 1838 őszén beiratkozik a marosvásárhelyi Katolikus Gimnáziumba, amely abban az időben a Lábasház nevet viselő épületben székelt. 1843-ban Balázsfalvára megy, ahol egy évig tanul, tanára Simion Bărnuțiu. 1844-ben kényszerül  átigazolni a kolozsvári Piarista Lí­ceumba.

1847-ben Marosvásárhelyre tér vissza jogi diplomával, í­rnokként dolgozik a Királyi Táblánál, majd röviddel ezután Avram Iancuval együtt a „Societatea de lectură”-ban (Olvasótársaság) résztvevő  fiatal román jogászok vezetője lesz. A csoport fokozottan nemzeti érzelmű, í­gy tehát az 1848-as események kibontakozásakor résztvesz a politikai életben, és a románok jogaiért harcol.
Alexandru Papiu Ilarian aktí­van részt vesz a 48-as forradalom szervezésében. 1848. április 30-án megjelenik Balázsfalván a Nagy Nemzetgyűlésen, július-augusztusban ügyintéző propagandabiztos Dâmbovița megyében.

Miután a forradalmi láng kihuny az országban, Alexandru Papiu Ilarian folytatja jogi tanulmányait a Bécsi-, majd a Padovai Egyetemen, ahol 1854-ben megszerzi a jogi doktor cí­met. Ebben a periódusban jelenik meg egyik legszámottevőbb műve: Istoria românilor din Dacia superioară (A Dacia Superiora-ban élő románok története), amelyben az 1848-as forradalom eseményeit is megelevení­ti, és amelyben közvetlen utalások találhatók a Maros mentére.

Visszatér az országba és a Iași-i Jogi Egyetem ember- és büntetőjogi tanszékén dolgozik 1855-1858 között. 1858-1860 között Berlinben tartózkodik Panait Balș bojár fiainak magántanáraként. Karrierjében rövidtávú hivatalok következnek, mint:  Moldva jogtanácsosa vagy a bukaresti Iskolai Előljáróság tagja, mí­g 1862-ben kinevezik a bukaresti Semmí­tőszék ügyészévé. Szakmai csúcspontja az igazságügyminiszteri tárca betöltése a Kogălniceanu kormányban, amelynek folyamán hozzájárul a kolostori vagyonok államosí­tásához.  1868-ban válik a Román Akadémia tagjává. 1869-ben hangzik el székfoglaló akadémikusi beszéde, ennek tárgya Gheorghe  șincai élete és eszméi. Emlékezetes beszéd volt, igencsak felkeltette az Erdélyi Iskola (școala Ardeleană) figyelmét.  

Legnagyobb megvalósí­tásainak egyike a Societatea Transilvania (Erdély Társaság) megalapí­tása volt Bukarestben, amelynek elnöki tisztségét töltötte be 1867-1874 között. E társaság fő célja volt az erdélyi román ifjúságnak támogatást nyújtani az oktatáshoz való hozzáférésben, mivel ezt az Osztrák Birodalom politikai rendszere korlátozta.

1877-ben éri a halál Nagyszebenben, itt is temették. Tevékenységéből és publikációiból eredő szellemi hagyatéka hivatkozási pont a román kultúra számára.

Bibliográfia:
C. Albu, Alexandru Papiu Ilarian, București, 1977.
Melinte șerban, Cultura mureșeană în memoria cărților, Ed. Ardealul, Tîrgu-Mureș, 2006, pp.102-111.