• Ma, 19.10.2017
  • Educație în Mureș
  • Vederi în Mureș
  • în Mureș
  • Revista Tuș
  • Republic Production
  • AMPER - Asociația pentru Minți Pertinente
  • POL - Partidul Oamenilor Liberi

Az Ortodox „Urunk Mennybemenetele” Templom

Marosvásárhely, Rózsák tere 1.

Erdély Romániával való egyesí­tése közvetlen következményekkel járt az egykori fejedelemség Ortodox Egyháza szervezésére vonatkozóan. 1925-ben kiadnak egy törvényt, ami megerősí­ti az egységet az egész országban. Ugyanebben az időszakban -az ortodox felekezetű lakosság számarányához mérten- valódi vállalkozásként indul Erdély városaiban az egyházi épületek emelése. A román-ortodox szellemiség 1918 utáni felvirágzásának bizonytékai a kolozsvári, gyulafehérvári, temesvári és marosvásárhelyi impozáns templomok. 

A régi kis marosvásárhelyi fatemplom, amit a 18. század végén épí­tettek, nem felelt már meg az egyre növekvő számú egyházközségi tagok igényeinek. Ezért 1925-ben, az új román államnak alárendelt helyi közigazgatás megteszi az első lépéseket egy új templom épí­tése érdekében. Emil Dandea polgármester és ștefan Rusu a maros megyei esperes foglalkoztak mélyre menően az üggyel. Már 1920-1921 óta fontos gyűjtéseket szervezetek országos szinten.
Az aktuális politikai helyzet kedvezett az épület történelmi városközpontban való emelésének. így, a kiválasztott hely a Rózsák Tere északi végében lesz, ahol egykor a Bodor Péter-féle zenélőkút állt. A templom búcsúja „Urunk Mennybemenetele”; az alapkövet Nicolae Ivan érsek fekteti le 1925 május 10.-én, amely esemény a város és az esperesség részéről valódi ünnep volt, Alexandru Lapedatu kultuszminiszter és Octavian Goga egykori miniszter részvételével. A tervező és munkálatokat vezető épí­tész Victor Vlad. 1934-ben épül fel a templom, és ugyanezen év december 2.-án sor kerül a felszentelésére is.

Monumentális méreteinek és hatalmas belső festőfelületének köszönhetően, a templom Románia egyik legjelentősebb ortodox épületének minősül. Stilisztikai szempontból neobizánc jegyeket visel, görög kereszt alakú tervrajzzal, egy központi kupolával, ami a fő belső teret fedi, és négy kisebb kupolával, amiket a saroktornyokra helyeztek. A belső tér felosztása az ortodox templomokéra jellemző: előcsarnok, hajó és oltár. A térhatás megteremtése érdekében lemondtak az előcsarnok és hajó közötti fal épí­téséről, a válaszvonalat csupán négy oszlop jelöli. Az előcsarnok és a hajó oldalsó szárnyai felett márványoszlopokon álló teraszok vannak, melyeket mértani és növényi motí­vumok, domborművek dí­szí­tenek. Kí­vül a főhomlokzatot az óriási, félkör alakú orommező dominálja, amelybe az ablakokat úgy helyezték, hogy keresztformát alkossanak.

Az óriási ajtó egy előszobára nyí­lik, ahonnan egy hagyományos és két forgóajtón át lehet a tulajdonképpeni templombelsőbe jutni. A forgóajtókon, amikre a központi kupola támaszkodik és a négy toronykupolán, félkörablakok vannak, kis, robusztus oszlopok által tartott í­veken, brâncova-i stí­lusban.
A belső falak festésére sokkal később került sor; a freskókat 1970 és 1986 között Nicolae Stoica festőművész készí­tette. Az első szakaszban csak a kupola festése készült el; ez utóbbi a hí­res Aurel Ciupe festő műve, aki 1932 és 1940 között a Képtár gondnoka és az általa alapí­tott Szabadművészeti Iskola tanára. Az előcsarnok falait medalionok dí­szí­tik, amelyeken Erdély legfontosabb ortodox templomai láthatóak. Ezen tér jellegzetessége a két 17. századi erdélyi metropolita, Ilie Iorest és Sava Brancovici, életének jeleneteit ábrázoló képek. A kupolát egy szí­nes ablak dí­szí­ti, melyen Jézus mint Pantokrátor (világ feletti Úr) áll, mí­g az oltár apszisát hatalmas méretű mozaik az Istenanyával és a gyermek Jézussal. A hajó két oldalsó falán levő festmények Jézus születését és feltámadását ábrázolják. 

A hajót az oltártól egy nagy méretű ikonosztáz választja el. Ennek elkészí­tésében Traian Bobletec mester –a szobrászelemek készí­tője– és Virgil Simionescu –a tábla és ajtók festője– vett részt. Négy ví­zszintes, faragott és aranyozott elemekkel elválasztott ikonrészből áll. Az uralkodói ikonokat -„A taní­tó Jézus Krisztus”, „Szent Miklós”, „Az Istenanya a gyermek Jézussal”, „Keresztelő Szent János”- sodort oszlopok választják el egymástól; az uralkodói ajtókkal ez képezi az alsó részt.  A következő részlet Jézus életének különböző jeleneteit ábrázolja, szőlőmotí­vumos kerettel. A harmadik sor festményt a központi kép dominálja, ami sokkal telí­tettebb, mint az előzőek. Ez utóbbin Jézus látható, taní­tványai körében. A negyedik képsorban Jézus és a Szűzanya életéből vett jelenetek láthatóak, mí­g az utolsó a tizenkét prófétát ábrázolja.

Az ortodox katedrális az első román költségeken emelt épület Marosvásárhely központjában, egy az Osztrák-Magyar Monarchia épí­tészeti stí­lusában keletkezett épületegyüttes körében. A jobb oldalán áll a jezsuita szerzetesrend által épí­tettet barokk stí­lusú Római Katolikus Templom és a Nagy Szabó Ferencz Ház, mí­g a bal oldalán a Köpeczi Tamás, a Lábas Ház, az Apolló Palota és a Ferences Templom Tornya van (a templomot a Nemzeti Szí­nház épí­tésekor bontották le).

A város történelem során való fejlődését figyelemmel kí­sérve egyértelművé válik, hogy e templom épí­tése szimbolikus értékű, ami által világossá válik a Nagy Egyesí­tés utáni politikai, társadalmi és felekezeti realitás.

Könyvészet :

Nicolae Gheorghe șincan, Nicolae Băciuț, Catedrala Mare „Înalțarea Domnului” Tîrgu-Mureș, Ed. Nico, Tîrgu-Mureș, 2006.
Ioan Eugen Man, Un monument de artă neobrâncovenească în vol. "Tîrgu-Mureș, oraș al artelor", volum editat de Primăria Tîrgu-Mureș în colaborare cu revista "Vatra", pp. 186-198.