• Ma, 21.11.2017
  • Educație în Mureș
  • Vederi în Mureș
  • în Mureș
  • Revista Tuș
  • Republic Production
  • AMPER - Asociația pentru Minți Pertinente
  • POL - Partidul Oamenilor Liberi

A kőtemplom

Marosvásárhely, Andrei Saguna utca, 9 szám

A 18. század Erdélyének politikai helyzete, előnyösnek í­gérkezik a román nemzetiségű népesség számára, aki eladdig megtűrt népcsoportnak számí­tott, anélkül, hogy a többi nemzetiséggel egyenrangú jogokban részesüljön és anélkül, hogy vallását államilag hivatalosnak minősí­tsék. Csak miután a Habsburg Birodalom Erdély elfoglalásával kelet irányába növeli területét, látja be azon politikai lehetőségeket, amelyek a román ortodox hí­vők katolikus vallásra való térí­tésében rejlenek.

Ez a lépés a magyar református nemesség és Bécsi Udvar elkeseredett harcához vezetett volna, amennyiben általa kiegyensúlyozódik a katolikus és protestáns hí­vek számaránya. így, a 18. század elején sorra kerül az ortodox hí­vek egy részének Katolikus Egyházzal való úgynevezett „egységesí­tési folyamata”. A román országok érsekségeivel való szakí­tás és a pápa fennhatósága alá való kerülés következtében, az új görög-katolikus felekezet papjai olyan előjogokban részesülnek, mint például a központi hatalom által megadott templom- és parókia-épí­tési jog.  

A 18. század közepéig a marosvásárhelyi román közösségnek nem volt saját temploma, í­gy a szomszédos kultuszhelyekre kellett zarándokolniuk. Marosvásárhely első román templomai az egymás szomszédságában levő Kő- és a Fatemplom, az Andrei șaguna 9 illetve 13 szám alatt állnak.
1750-ben Balogh József jezsuita szerzetes és a városi tanács közbenjárása következtében a románok megkapják a telket.  Andrei Grecu kereskedő saját költségen épí­t ezen a telken egy fatemplomot, amelyet kezdetben a város teljes román lakossága használ, minthogy ebben az időben még nem volt jelentős az „egyesült” (görög-katolikus) és „nem egyesült” (ortodox) román hí­vek közötti különbségtétel. Rövid időn belül megváltozik a helyzet az ortodoxok tiltásával, miszerint nem szabad az újonnan épült templomba járniuk.

Egy görög-katolikus esperesség alapí­tása Marosvásárhelyen annak bizonyí­téka, hogy a város az új felekezet egyik fontos központjává válik. 1779 és 1782 között Ioan Bob-ot nevezik ki esperesnek, aki egyben Balázsfalva jövendőbeli érseke. Nem véletlenül, miután a régi templom egy baleset következtében leég, 1792-ben Ioan Bob megadja a szükséges anyagi támogatást egy téglából készülendő templom megépí­téséhez, és ezáltal a ma Marosvásárhely Kőtemplomként ismert épület alapí­tója, amint azt az ajtó fölötti felirat is igazolja.

A Topler János vezette épí­tkezési munkálatok 1793 és 1794 között zajlanak. A tervrajz egyszerű: egy négyzet alakú torony a nyugati oldalon, egy téglalapalakú tágas hajó és az oltár félkör alakú apszisa. A hajót erősí­tett, kettős boltí­v fedi, mí­g az apszis esetén a félsüveg-boltozat rendszerét alkalmazzák. A falakat a négyszögletes, ión oszlopfőjű falpillér hangsúlyozza, melyek masszí­v szerkezetükkel a boltí­vek tartására is hivatottak.

A gumó alakú tetővel ellátott torony az erdélyi barokk művészet nyomát viseli, akárcsak nagyon sok más erdélyi román kultuszhely. Más, dí­szí­tő céllal csatolt elemek például a sarokba helyezett négyszögletű falpillérek, a közvetlenül a torony tetőzete alatt levő párkányzat, a tojás alakú stukatúrából készült formák és a félkörnyí­lású ablakok domborművű dí­szkerete – mindezt világosabb szí­nű vakolattal jelölve. A bejárat fölött egy virágfüzérrel dí­szí­tett tábla áll, a város cí­merét ábrázolva és Ion Bob alapí­tói minőségét igazoló feliratot tartalmazva.

Könyvészet:

Pompiliu Teodor, Secolul luminilor în țările române în vol. Istoria României , ed. Corint, București, 2002, pp. 241-243.
Ioan Eugen Man, Tîrgu-Mureș, istorie urbană de la începuturi până în 1850,Tîrgu-Mureș, Ed. Nico, 2006, pp. 211-212.
Traian Popa, Monografia orașului Târgu Mureș, Tîrgu-Mureș, Fundația Culturală "Vasile Netea",2005 (prima ediție 1932), pp. 224-228

A kőtemplom

Marosvásárhely, A. Saguna 9

A 18. század Erdélyének politikai helyzete, előnyösnek í­gérkezik a román nemzetiségű népesség számára, aki eladdig megtűrt népcsoportnak számí­tott, anélkül, hogy a többi nemzetiséggel egyenrangú jogokban részesüljön és anélkül, hogy vallását államilag hivatalosnak minősí­tsék. Csak miután a Habsburg Birodalom Erdély elfoglalásával kelet irányába növeli területét, látja be azon politikai lehetőségeket, amelyek a román ortodox hí­vők katolikus vallásra való térí­tésében rejlenek.

Ez a lépés a magyar református nemesség és Bécsi Udvar elkeseredett harcához vezetett volna, amennyiben általa kiegyensúlyozódik a katolikus és protestáns hí­vek számaránya. így, a 18. század elején sorra kerül az ortodox hí­vek egy részének Katolikus Egyházzal való úgynevezett „egységesí­tési folyamata”. A román országok érsekségeivel való szakí­tás és a pápa fennhatósága alá való kerülés következtében, az új görög-katolikus felekezet papjai olyan előjogokban részesülnek, mint például a központi hatalom által megadott templom- és parókia-épí­tési jog.  

A 18. század közepéig a marosvásárhelyi román közösségnek nem volt saját temploma, í­gy a szomszédos kultuszhelyekre kellett zarándokolniuk. Marosvásárhely első román templomai az egymás szomszédságában levő Kő- és a Fatemplom, az Andrei șaguna 9 illetve 13 szám alatt állnak.
1750-ben Balogh József jezsuita szerzetes és a városi tanács közbenjárása következtében a románok megkapják a telket.  Andrei Grecu kereskedő saját költségen épí­t ezen a telken egy fatemplomot, amelyet kezdetben a város teljes román lakossága használ, minthogy ebben az időben még nem volt jelentős az „egyesült” (görög-katolikus) és „nem egyesült” (ortodox) román hí­vek közötti különbségtétel. Rövid időn belül megváltozik a helyzet az ortodoxok tiltásával, miszerint nem szabad az újonnan épült templomba járniuk.

Egy görög-katolikus esperesség alapí­tása Marosvásárhelyen annak bizonyí­téka, hogy a város az új felekezet egyik fontos központjává válik. 1779 és 1782 között Ioan Bob-ot nevezik ki esperesnek, aki egyben Balázsfalva jövendőbeli érseke. Nem véletlenül, miután a régi templom egy baleset következtében leég, 1792-ben Ioan Bob megadja a szükséges anyagi támogatást egy téglából készülendő templom megépí­téséhez, és ezáltal a ma Marosvásárhely Kőtemplomként ismert épület alapí­tója, amint azt az ajtó fölötti felirat is igazolja.

A Topler János vezette épí­tkezési munkálatok 1793 és 1794 között zajlanak. A tervrajz egyszerű: egy négyzet alakú torony a nyugati oldalon, egy téglalapalakú tágas hajó és az oltár félkör alakú apszisa. A hajót erősí­tett, kettős boltí­v fedi, mí­g az apszis esetén a félsüveg-boltozat rendszerét alkalmazzák. A falakat a négyszögletes, ión oszlopfőjű falpillér hangsúlyozza, melyek masszí­v szerkezetükkel a boltí­vek tartására is hivatottak.

A gumó alakú tetővel ellátott torony az erdélyi barokk művészet nyomát viseli, akárcsak nagyon sok más erdélyi román kultuszhely. Más, dí­szí­tő céllal csatolt elemek például a sarokba helyezett négyszögletű falpillérek, a közvetlenül a torony tetőzete alatt levő párkányzat, a tojás alakú stukatúrából készült formák és a félkörnyí­lású ablakok domborművű dí­szkerete – mindezt világosabb szí­nű vakolattal jelölve. A bejárat fölött egy virágfüzérrel dí­szí­tett tábla áll, a város cí­merét ábrázolva és Ion Bob alapí­tói minőségét igazoló feliratot tartalmazva.

Könyvészet:

Pompiliu Teodor, Secolul luminilor în țările române în vol. Istoria României , ed. Corint, București, 2002, pp. 241-243.
Ioan Eugen Man, Tîrgu-Mureș, istorie urbană de la începuturi până în 1850,Tîrgu-Mureș, Ed. Nico, 2006, pp. 211-212.
Traian Popa, Monografia orașului Târgu Mureș, Tîrgu-Mureș, Fundația Culturală "Vasile Netea",2005 (prima ediție 1932), pp. 224-228