• Ma, 21.07.2017
  • Educație în Mureș
  • Vederi în Mureș
  • în Mureș
  • Revista Tuș
  • Republic Production
  • AMPER - Asociația pentru Minți Pertinente
  • POL - Partidul Oamenilor Liberi

A Fatemplom

Marosvásárhely, Andrei Saguna utca, 13 szám

Az Andrei șaguna utca 13 szám alatt áll Marosvásárhely legidősebb ortodox temploma. A Fatemplom 1793 - 1794 között épült Hagi Stoian kereskedő anyagi támogatásával, aki előbb megvásárolja a telket, majd megteszi a kellő intézkedéseket, hogy megszerezze a városi tanácstól az épí­tési engedélyt és saját költségből fedezi a munkálatokat.

Azért fontos egy ortodox templom épí­tése, mert a román papok és hí­vek egy része áttér a katolikus hitre. Az ortodoxok és görög-katolikusok szükségesnek látják külön templomokat épí­teni. Ezért ugyanabban az időszakban, egymástól nagyon rövid távolságra, két templomot épí­tenek. A görög-katolikustól eltérően, az ortodox templom szerényebb az épí­tési anyagok szempontjából, de szebb épí­tészeti alkotás, melyben ötvöződik a román vidéki hagyomány a barokk stí­lus hatásaival.

Hosszanti az alaprajza, sokszögű aszimmetrikus apszisban végződve, pitvarra, előcsarnokra, templomhajóra és oltárra osztva. A pitvarból lehet feljutni a haranglábba. Az épí­tési rendszer a román népi hagyományt idézi: a falakat vastag gerendák tartják össze, amik a sarkokban az úgynevezett „fecskefarok” motí­vumba fonódnak össze. A hajó boltozata félcilinderes gyámköveken nyugszik. A zsindelytető a teljes előcsarnok és templomhajó felett egységes, viszont az apszis felett külön egységet képez, amely az illető sokszögű formát veszi fel. A torony esetén gumó alakú tetőzetet használtak, ami a barokk templomok sajátossága.

Az oltár apszisának belső falán található felirat értelmében, a templomban levő falfestményeket 1814-ben készí­tették, az épí­tkezések után több mint húsz évvel. Ez az időbeli eltolódás az ortodox román népesség hiányzó anyagi hátterének is betudható, ami abban az időszakban hivatalnokok joghatóságába tartozott. Másrészt vannak kutatók, akik egy 1814 előtti festési periódust is megkülönböztetnek. A templomhajóból egyes jelenetek minőségi szempontból alacsonyabb rendűnek bizonyulnak, ami azt jelenthetné, hogy előbb készült, egy kevésbé képzett, tapasztalt festő által, akinek a nevét nem jegyezték fel.

A két festő, akinek nevét a falfestmény szövegéből ismerjük, Popa Nicolae és Bon Vasile. Ők a Küküllőfajszi Festőiskola (Fehér megye) növendékei. Stí­lusukra a bizánci festészet jegyei jellemzőek, illetve ennek egyéni értelmezése a helyi román iskolák modorához hí­ven. Az emberi alakok ábrázolásában a természetesség hiánya a formák magas absztraktizálási fokának köszönhető – ez a bizánci festészet sajátja, amelyre a térfogat érzékeltetésének hiánya jellemző. A népi művészet nyomai a sematikus, szinte naiv ábrázolási modorban, a személyek arcának visszaadásában érhető tetten. Ez az egyedi kombináció, ami a román fatemplomok festményeire általában jellemző, teszi eredetisége által értékessé.
Az oltár apszisán levő jelenetek, a fent emlí­tett festők művei, nagyon változatosak: „Lázár feltámadása”, „A mennybemenetel”, „A Szent Kereszt”, „Az apostolok megáldása”, „Jézus alászáll a poklokra” stb.

A templomtér másik lényeges eleme a templomhajót az oltártól elválasztó ikonosztáz. Négy függőleges regiszterre van osztva. Az alsó a fejedelmi ajtókból áll és négy nagy ikonból: Szent Miklós, Szűz Mária a Kisdeddel, Jézus és Szent Mihály arkangyal. A fejedelmi ajtókat faragott, aranyozott növényi motí­vumok és hat festett érem dí­szí­ti.  A ajtók és a fejedelmi ikonok felett egy sor kisebb kép áll, Jézus  - „A születés”, „A keresztelés”, „A feltámadás”, „A mennybemenetel” - , illetve a Szűzanya életének különböző jeleneteit ábrázolva: „A templomban való bemutatás”, „Az örömhí­r” illetve a „Szűzanya halála”.

Az ikonkészlet utolsó szintje a tizenkét apostol portréját ábrázolja. Az ikonosztáz felső regisztere egy faragott koronából áll, amit aranyozott növényi dí­sz ékesí­t. A középtengelyen egy nagy háromkaréjú fakereszt áll, a keresztre feszí­tett Jézus képével. Az ikonosztáz készí­tési időpontja nem ismert, de a táblafestmények szintén a népművészet stí­luselemeit hordozzák.
1866 nyarán Mihai Eminescu, Balázsfalvára tartva, Marosvásárhelyen is átutazott. Azt mondják, hogy éppen a kis fatemplom pitvarában töltötte az éjszakát és, hogy a harangszó ihlette, amikor a következőket í­rta: „a rekedt harang betegen remegett a toronyban és tóka verődött a harangláb oszlopaihoz.”

Könyvészet:

Ioan Eugen Man, Tîrgu-Mureș, istorie urbană de la începuturi până în 1850, Tîrgu-Mureș, Ed. Nico, 2006, pp. 210-211.
Traian Popa, Monografia orașului Târgu Mureș,Tîrgu-Mureș, Fundația Culturală "Vasile Netea",2005 (prima ediție 1932), pp. 234-244.
Nicolae Băciuț, Nicolae Gheorghe șincan, Biserica de lemn „Sfântu Arhanghel Mihail”, Ed. Nico, Tîrgu-Mureș, 2006