Marosvásárhely történetében a XVIII. század megújulást és modernizációt jelentett városrendészeti szempontból. A Habsburg uralom a helyi vezetést arra ösztönözte, hogy újí­tson a városképen. Hogy megerősí­thesse hatalmát, az Osztrák Birodalom kifinomult módszereket használt, mint például bizonyos épí­tészeti stí­lusok terjesztését, melyek a Habsburg Birodalom jelenlétét hangsúlyozták az erdélyi városokban. Ez a stí­lus a barokk volt, melynek jegyeit Kelet-Európában először csak a középületek viselték magukon, de később a főúri réteg modern, kényelmes palotáira, lakásait is jellemezte. A bécsi udvar egyik érdeke az volt, hogy iskolát létesí­tsen, melyben az arisztokrata családok gyermekei az udvar iránti hűség szellemében nevelkedhessenek. így 1705-ben, a néhány évvel korábban a városba költözött jezsuita rend szerzetesei egy katolikus iskolát alapí­tanak. Kezdetekben az iskola a Boér Simon főúr házában kapott helyet, majd 1732-ben összegyűlt jelentős adományból elkezdődik a egy kimondottan oktatási tevékenységre való hajlék felépí­tése. A mai Călărașilor utca és a Rózsák tere kereszteződésénél található ez az épület, melyet Lábasházként ismerünk. Több évszázadon át alakult, amí­g elnyerte mai formáját: egy lakórésszel bővült a Rózsák tere irányába, illetve egyéb átalakí­tásokkal változtattak rajta az idők folyamán. Az utolsó átalakí­tást  1985 – 1986 - ban végezték, amikor alaposan fel is újí­tották. Tehát 1772-ben emelik a földszintet és az első emeletet, melynek hossza 56,55 méter, és árkádsora fedett gyalogostérként szolgált. Maga Mária Terézia császárné adományozta a pénzösszeget, melyből az épületet kibőví­tették, amint azt az épület oldalán álló márványtábla is hirdeti. Az iskola működése 1787-1792 között megszakadt, ekkor ugyanis az épület más funkciót töltött be: az osztrák katonai kaszárnyaként működött. 1870 után felépül az utolsó emelet is, és az árkádsort befalazzák. 1905 után az iskola a Mihai Viteazul utcai új épületbe költözik,  és az emeleti rész magánlakások funkcióját tölti be, mí­g a földszinten üzlethelyiségek nyí­lnak.  A helyiségeket felosztották,  és utcára nyí­ló ajtókkal ablakokkal látták el. A helyiségek mennyezetének kialakí­tási módja bizonyos korok szerint változó: a földszint félhengeres metszett boltozatú, a XVIII. századi épí­tkezésre jellemző mennyezet, a XIX. században hozzátoldott helyiségek mennyezete sí­k felületű. Habár több szakaszban épült, a Lábasház mégis egységes kinézettel rendelkezik. Kevés épí­tészeti dí­sze - a fő- és osztópárkány, az ablaknyí­lások keretezése és dí­szí­tése, valamint a nyolc függőleges tagolás - a XVIII. század végén divatos barokk épí­tészet jegyeit viseli. Az épület máig megőrizte a XX. század elején kapott funkcióját, amikor a tanintézmény innen elköltözött. 

Bibliográfia: 

IIoan Eugen Man, Tîrgu-Mureș, istorie urbană de la începuturi până în 1850,Tîrgu-Mureș, Ed. Nico, 2006, pp.222-224.

Keresztes Gyula, Marosvásárhely régi épületei, Marosvásárhely, Difprescar, 1998, pp.101-102.

Orbán Balázs, A Székelyföld, leirása, Pest, IV, Ráth Mór Kiadása, 1870, (ediția republicată în 1991), p. 150.

Grigore Ionescu, Istoria arhitecturii în România, vol. II, București, Ed. A.R.S.R., 1965, p. 235.