A hóhér háza (A Pállffy-ház)
A barokk építészeti stílus első jelei országunkban a XVII. század második felében mutatkoztak. Marosvásárhelyen e lassú folyamat kezdete első ízben a Bolyai utca 12 szám alatt levő „Hóhér Házán” látható. Az 1640 körül emelt ház felépítése és külső formái egy előrehaladott stádiumot tükröz, ami meghaladja a jellegzetes reneszánsz építészeti stílust, az olyanokat, amilyeneket Marosvásárhely legrégebbi épületein, a Köpeczi és a Nagy Szabó házon figyelhetünk meg. Az épületet Tolnai János bíró építette, később pedig, 1885-ben, a Pálffy család vásárolta meg, ahonnan második, ma ismert neve is származik.
A tervrajz négyszögletű, az utca felőli részen négyzet alakú kiugrással, ahol egy kis tornáca is van. A épület három emeletes: alagsor, földszint és egy emelet. Mivel lejtőre építették, az alagsor csak részleges, területe kisebb, mint a földszinté. Az emeleten a tornác minden oldalán egy-egy félkörnyílású ablak van. Az épület bejárata a földszinten található, a homlokzat jobb oldalán. A XIX. századi módosítások előtt, egy másik bejárat is létezett, mégpedig a tornácon át, amit viszont befalaztak. Az ezen épület esetén leginkább használt tetőzet a horpadt boltozat. A megszakított lejtős tető, ami a manzárd benyomását kelti, a barokk stílus jellemzője. A homlokzat külső díszítése stukkó díszelemekből áll: hosszú szegélylécek, amelyek a tornác boltívei közé ékelődnek illetve virág- és egyéb növényi motívumok. A felső részen, közvetlenül a tető alatt egy erőteljesen kirajzolódó párkányzat van, a barokk művészet sajátja. A belső térben is, bár diszkréten, megjelenik az új irányzat, a barokk, néhány díszítőeleme. Azokról a stukatúrákról van szó, amelyek az egyes helyiségek boltíveit díszítik.
Hosszú idő után, a már omladozó épületet 2006-ban renoválták, hogy újra működésbe helyezhessék. Ma a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem keretében alapított, új Zenei Főiskola székhelye áll itt. Az épület iránti nagy érdeklődés az elnevezésének köszönhető. Jól megalapozott történelmi háttér nélkül, inkább egy legenda alapján, a város lakossága gyakran nevezte a Hóhér Házának.
Könyvészet :
Ioan Eugen Man, Tîrgu-Mureș, istorie urbană de la începuturi până în 1850, Tîrgu-Mureș, Ed. Nico, 2006, p. 128.
Grigore Ionescu, Istoria arhitecturii în România, vol. II, București, Ed. A.R.S.R., 1965.